Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Trogmayer Ottó: Banner János évei a szegedi múzeumban (Tudo-mány a ponyva alatt)

orvos tájékoztatta Mórát, aki a beszélgetést Eperjessy Kálmántól kérte számon. Nem tudhatjuk, hogy Gaál honnan vette információit Móra ásatási gyakorlatáról, talán családi körből, talán máshonnan. Mindenesetre az egyetem igyekezett már a kezdet kezdetén presztízst teremteni. Eperjessy egyik kortársa, Buday Árpád tanítványa az ötvenes évek végén Móra kundombi ásatását turkálásnak minősítette, hogy miért, s hol van az igazság, valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. Móra levele 1925. VI. 25-én kelt, s jelzi benne, hogy Eperjessyvel együtt szerette volna megnézni a bőkényi ásatást.

1

1 „Hallottam, hogy Gaál Zsigmond tanár úr sincs megelégedve azzal a módszerrel, amellyel én az Alföld legszebb régészeti gyűjteményét összehordtam és feldolgoztam. A dolog azért lep meg, mert tudtommal a tanár úr egyáltalán nem látta még, hogy én hogyan ásatok, hiszen a makóiak közül egyedül te tiszteltél meg érdeklődéseddel. Ha ismerném a tanár urat személyesen, megnyugtatnám afelől, hogy Banner János barátom is van olyan zsidó, mint én vagyok. Úgy látszik Attila azért nem akar jelentkezni akkor se, ha ő keresi. No nem baj. Adja Isten, hogy majd ti találjátok meg." Eperjessy válaszában tisztázta magát, s Móra is megbékélt, újabb levelében pontot tett az ügyre. Véleményét azért megírta, ámbár ebben az esetben nem volt igaza, csak részben. „... Barna János aggodalmát említette, (ti. Diósszilágyi, aki Mórát a beszélgetésről informálta s Gaál tanár úrnak azt a nyilatkozatát, hogy a Banner ásatási módszerétől több eredményt lehet várni, amire ő azt jegyezte meg hogy Banner is az én tanítványom. — Magyarázat tőlem.) Itt a tévedés kölcsönös volt, mert én voltam a Pósta tanítványa, Banner pedig még eddig senkié se volt, mert most ásott először, de meg vagyok győződve, hogy mester lesz benne.'"

2 Ez utóbbi fél mondat tükrözi Móra Banner iránti megbecsülését, és úgy vélem kizárja a rosszindulatú rivalizálásnak még csak a lehetőségét is. Banner János a Szeged környéki régészeti kutatásokat összegezve nagy elismeréssel ír Móra tevékenységéről:

1

3 „Úgy hisszük, hogy a hatalmas régészeti anyag publikálása olyan emléket állíthat Móra Ferencnek, amilyen méltó ahhoz a nagy szolgálathoz, amely ásatásaival és a régészet népszerűsítése terén kifejtett munkásságával a magyar régészet ügyének tett. Mert »az ő ásatásai vitték bele az ősök sírjainak kutatását, ragyogóan megírt cikkeken keresztül, az ország művelt közönségének érdeklődésébe,« ami még ezután fogja megteremni hasznos és valóban kívánatos gyümölcsét."

1

4 Eperjessy is megjegyzi, hogy a két intézmény nem zavarta egymás köreit, sőt, a harmincas évek elejétől Móra örült, hogy az ásatások terhét az intézet átveszi. Mindenesetre az ószentiváni ásatások után Bannerék valójában olyan területeket kutattak, ahol Móra nem volt érdekelt. A húszas évek végén, a harmincas évek elején Szeged környékén Móra 39