Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Trogmayer Ottó: Banner János évei a szegedi múzeumban (Tudo-mány a ponyva alatt)

számára persze mindegy, hol őriznek egy-egy remek leletegyüttest, ha az a kutatás számára hozzáférhető, de az egészséges lokálpatriotizmusnak már nem mindegy, s ugyanennek beteges változata a jót is tönkreteszi a vélt rossz miatt, fellengzős dilettáns ábrándokkal tovább mérgezve önmagát. Banner múzeumi éveiről alapjában véve nagyon keveset tudunk. Csak közvetett bizonyítékaink vannak, hiszen a kultúrpalota iratanyaga a felszabadulás után megsemmisült, talán annak a későbbi múzeumigazgatónak a jóvoltából, akit néhány belső információ megszerzésére tettek Móra nyakára a húszas években. Sok jót nem lehet róla mondani, hiszen egykori kollégáim mesélték, miként adta ki munkatársainak a néprajzi gyűjtemény jó száraz fából való tárgyait gyújtósnak.

5 A szegedi múzeum éremgyűjteményének alapjait Reizner János adománya vetette meg, aki jeles gyűjteményét igazgatói megbízása után az intézménynek adományozta. Az éremtári napló bejegyzései 1883— 1908-ig külön kezelik a gyűjteményt, ezért is tartjuk 1883-at a múzeum megalapítása évének. Külön füzetekbe került a papírpénz-gyűjtemény nyilvántartása 1920 és 1929 között 1-5363 tétel alatt. Ez utóbbi gyűjtemény rendezését, meghatározását, és nyilvántartásba vételét egyértelműen Banner János munkásságaként könyvelhetjük el. Nyilván áttekintette, talán revideálta és rendezte az éremgyűjteményt, s talán hozzáfogott a leletek módszeres feldolgozásához is. Erre utalnak tanulmányai, melyek 1926-ban jelentek meg, következésképpen a megelőző években kellett megszületniük.

6 A papírpénz-gyűjtemény felállításának, illetve leltározásának terméke, az akkori közelmúlt sajátos fizetőeszközeinek, a szükségpénzek szegedi változatainak feldolgozása.

7 Ez utóbbi téma is arra utal, Hogy Banner Jánosnak különös érzéke volt a közelmúlt muzeológiai értékeinek megmentésére. Gondolunk a jászberényi céhes anyag felgyűjtésére, vagy a kortárs világháborús képeslap-tábori lap gyűjtemény múzeumi elhelyezésére, és azokra a reményekre, melyeket ezek feldolgozásához fűzött. Banner vérbeli muzeológus volt, érdeklődése nem rekedt meg a szűkebb szakterület berkein belül, hanem eredményesen kalandozott más vadászmezőkre is. Kérdés már, hogy mi is lett volna a szűkebb szakterület, melyhez kötődnie kellett volna. Történelem—földrajz szakos tanár volt, aki doktori disszertációjának témáját a néprajzból merítette, s úgy lett a szegedi egyetem archaeológiai tanszékének adjunktusa harminchat éves korában, hogy önálló ásatást addig sohasem vezetett. Talán Móra hatalmas ásatási gyakorlata tartotta távol az aktív régészkedéstől, ám inkább anyagi háttér hiányára kell gyanakodnunk. Nem hiszem, hogy a „két dudás egy csárdában" közmondásra kellene gondolnunk, ámbár sokak fejében ez a feltételezés is megfordulhat. Mindenesetre elsősorban numizmatikával és néprajzzal foglalkozott a múzeum berkeiben. Pótolha37