Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)
Trogmayer Ottó: Banner János évei a szegedi múzeumban (Tudo-mány a ponyva alatt)
Banner János évei a szegedi múzeumban (Tudomány a ponyva alatt) TROGMAYER OTTÓ Úgy tudom, utoljára 1965-ben járt Szegeden, feleségével, múzeumot nézni, emlékezni, beszélgetni. Nosztalgiát éreztem az egész látogatás alatt, attól kezdve, hogy a pesti gyors bepöfögött a nagyállomásra. Konflison mentünk a városba, a kisülésen ültem, lábam udvariasan kilógatva, hogy a két idős ember kényelmesen férjen. Utunk az Oskola utcán vezetett. Rá-rácsodálkoztak — különösen Bannerné — rég nem látott házakra, cégérekre. Ni lám, még megvan a Miszlay szűcs, a Glöckner fest-tisztít, meg a fényképész. A múzeumban akkor még az első emeleten voltak az irodák, ott, ahol a bővítés előtt, a századelőn. A ma már muzeális tárggyá előlépett bőrfotelben ülve mesélte el múzeumi éveinek egyik epizódját, szemmel láthatóan is meghatódva, újra átélve a hőskort. — Itt dolgoztunk a ponyva alatt abban a szobában. Leginkább Sebestyén Károly, meg Czógler Kálmán volt itt, de bejártak mások is. A húszas évek válsága nem kedvezett a kultúrpalotának sem. Nem volt pénz tüzelőre, a téli hidegben nem volt más választásunk, mint sátrat építettünk a csaknem nyolc méter magas teremben, hogy mentsük a kályha melegét. A csövet az ablakon dugtuk ki, mivel kéményt nem építettek a központi fűtés miatt. Hol volt akkor központi fűtés? Ott leltározgattunk, meg aztán beszélgettünk is. Mikor mire volt alkalom. Mire javult a helyzet, s Móra Ferenc felett is kezdett kiderülni az ég, Banner már az egyetem oktatója volt, s egyre jobban elkötelezte magát a régészettel, hiszen a múzeumban elsősorban numizmatikával, s néprajzzal foglalkozott. Maga Móra írja a 20-as évek közepén: „Banner János dr. egyetemi magántanár 1920-tól a numizmatikai gyűjtemény őre...", majd a külső munkatársakról szóló bekezdést így folytatja: „A tudomány iránt és az intézet iránt való szeretetből, nemes önzetlenséggel szegődtek a kultúrpalota szolgálatába..." Díjtalanul szolgálták a tudományt, hiszen a múzeumnak akkoriban összesen négy alkalmazottja volt. 1 Nem kell a messzi múltba menni, ha az akkori állapotokról tájéko35
