Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

MORVAY Péter: A regöscserkészet

szellem érvényesült az erdélyi mezőségi szórványvidéken 1945-ben megrendezett Regös Téli Táborban is, amikor sítalpon közlekedve, naponta a vegyes lakosságú vidék más-más faluját kerestük fel, és nyoma sem volt a türelmetlen sovinizmusnak. Az egykori krónikás így idézett egy jellemző kis történetet a Magyar Cserkész 1942. márc. 15-i számában közölt beszámolóban: „Néha meglepő feladatot kell megoldani. Népszerű bábszínészeink, Ubul és Elek (ez két cserkészruhás baba volt, Tóth Sándor neves bábjátszó faragványai) az oldalzsákban lapulva nem is sejtették, hogy az egyik faluban románul kell játszaniok. Dehát, ha ott a gyerekek csak úgy értettek. Nekivágtak a feladatnak, s így sikert arattak. A magyarázat, románul jól tudó erdélyi regösjátékosok is voltak közöttük." Néha meglepő feladatot adott a történelem. Ilyen volt az 1942-es húsvéti szünetben Besztercére meghirdetett Országos Regöstábor, ahova 800-an jelentkeztek és jöttek el az egész ország területéről. Ezt a besztercei regöstábor egy kollektív politikai tett emlékeként őrzik. Az egyik délután hideg, csípős szél fújt a Bordói szoros felől és akkor kaptuk az értesülést a 9. Kolozsvári Hadtest derék németellenes tisztjeitől, hogy a besztercei volksbundista szászok ma estére szimpátiatüntetésre készülnek Hitlerék mellett. Az esti 8 órai harangszó lesz a jeladás, akkor indulnak el a bolthajtásos kapuk alatt egységekbe várakozó, egyenruhába öltözött volksbundista fiatalok a kis város különböző pontjairól fáklyákkal és nagy nótaszóval, nem utolsó sorban azért, hogy ellensúlyozzák azt a magyar hangulatot, amit egyesek pár nap óta teremtettek a városban. Háromnegyed 8-kor a 800 regös 8 században oszolva, a városka megadott más-más körzetéből vidám nótaszóval menetelni kezdett. Meneteltünk hajnali 4-ig. Az egyik századot Jancsó Miklós vezette, a másikat Elekes Tamás, Sárosi Bálint és Béres Feri is ott rúgták a port a menetelők között. A kapuk alatt dideregtek menetkészen a volksbundisták és hideg fáklyáikat szorongatva várták a maguk jelenetét, de az végül teljesen elmaradt, éjfél felé egyenként hazaszállingóztak. „Előző évben egy dél-dunántúli népfőiskola lebonyolításában segédkeztem a Sárközben — írja Jánossy Sándor. Szokásunkhoz híven, mindjárt össze is szedtem az ismeretlen dallamokat. Az egyik népdal most különösen kapóra jött. Meg is tanítottam ezen az éjszakán századról századra vándorolva, amíg jól nem ment. 83