Móra Ferenc: Csanádvármegyei könyvtár. 5. lovassírok Kunágotán (Szeged, 1926)

Lovassírok Kunágotán

6

nyedik s legalább 40 om.-es darab hiányzik itt belőle. A tövén aránylag széles mankolatnyúlvány a napszámosok állítása szerint „valami zöl- desfehér-almaformájú gömbölyüség- ben“ végződött, ami „elég nehéz veit“; az egyik napszámos haza vitte a gyerekeknek játszani, azok kezén aztán nyoma veszett a bronz-, vagy ezüst mankolatgombnak, mert hiszen a hitelesnek látszó leírás szerint csak erről lehetett szó. Megvan ellenben az az ellenzőt helyettesítő bronzburkolat, amelynek szélesebb kelyhe a penge tövét, csöves része pedig a famarkolat felső részét fogta körül. A nehéz kard nyilvánvalóan nem keleti forma, ellenben ez a bronz markolatdísz megfelel a többi sírokban lelt tárgyik keleti stílusának. (3. 1—2.)

3—4. egy pár kengyel, erősen kihajló, bordás talppal, profilált négyszögű füllel.3) Felvinczi Takács Zoltán dr. szerint, aki e beszámoló írása közben tekintette meg a kunágoíai leleteket, ennek a ken- gyel-tipusnak a hazai leletek közt nincs analógiája, ő ilyeneiket csak Skandináviából ismer. (3. 3—4. A rajz szerint úgy tűnik föl, mintha a kengyelpár két darabja nem egészen felelne meg egymásnak, ami honfoglaláskori leleteknél nem is szokatlan. Ez esetben azomkn a különbséget az okozza, hogy a két kengyel nem egyformán rozsdásodott el s a preparálás egyiket jobban elvékonyította, mint a másikat)

5—6. I. Romanus vékony bizánci ezüstérme, 2 drb. (Imperial

3) Szerintem a hazai leletek közt legközelebb áll a pörösi kengyelhez (Hampel I 234.).

Fig. 3. kép.