Nagy Ádám - Ujszászi Róbert szerk.: A VIII. Numizmatika és a Társtudományok Konferencia. Szeged, 2009. október 7-9 (Szeged, 2011)

Torbágyi Melinda: A dunántúli kelta pénzverések az enemonzói lelet fényében

Torb ágy i Melinda mintájára készült. Hogy miért került az éremre a paion király neve, ha valóban róla van szó, egyelőre tisztázatlan, mindenesetre ez is egy adat arra, hogy ezek az érmék a hazai kelta pénzverés legkorábbi vereteit képviselik. Egy olyan időszakban kellett, hogy készüljenek, amikor a nagy balkáni hadjáratok (Kr.e. 280279) emléke még élénken élt a kelták emlékezetében. Az Audoleon nevét viselő pénzek ugyanis - a philipeusoktól eltérően - nem tartoznak a széles körben elterjedt, nagy mennyiségben kibocsátott szériák közé, velük „találkozni" valószínűleg csak a kibocsátó területen lehetett. Ezt a korai csoportot követően számos különféle kelta éremtípus tűnik fel hazánk területén, melyek részben vagy egészben a philippeusok mintáját követik, és keltezésük a Kr.e. 2-1. század. Pontosabb időbeli behatárolásukhoz azonban csak más éremverésekkel való kapcsolataik nyújthatnak segítséget. A Dunántúl területéről ismert néhány nagyobb éremtípus-csoport, melyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban állnak a tőlük nyugatabbra készült, ún. noricumi-tauriszkusz éremverésekkel. Ezek: - a rákosi (kroisbachi)

5 és velemi

0 típusok, elnevezésüket az őket tartalmazó első kincsleletek lelőhelyéről kapták. Mindkét típus előlapján egy szakálltalan, fiatal férfifej látható, melyet a II. Philipposz tetradrachmáira visszavezethető szakállas, babérkoszorús Zeusz fejektől való megkülönböztetés miatt Apollón fejnek neveztek el. Ilyen Apollón fej - pontosabban ennek sokféle változata - található a noricumi-tauriszkusz éremverések előlapján is. Mindkét típus esetében találunk közeli analógiákat a hátlapi ló, vagy lovas megformálására is. A velemi típus még felülvert érmék révén is szorosan kapcsolódik a noricumi-tauriszkusz éremverések egyes típusaihoz. - a mászlonypusztai vagy nagyhörcsökpusztai

7 típus - ugyancsak lelőhely elnevezések - előlapján ugyan még egy erősen stilizált Zeusz fej látható, a hátlapi ló kidolgozása azonban jól kapcsolatba hozható a noricumi-tauriszkusz körbe tartozó varasdini (Varasd), éremtípusokkal. Ezek között is találhatóak felülveretek. - a kaposvölgyi típusok esetében tipológiai rokonság ugyan nem áll fenn, időbeli párhuzamosságra utaló leletek azonban vannak, elsősorban a szalacskai műhelyben előkerült ún. gjurgjeváci típusú érem,

8 mely a noricumi-tauriszkusz éremverésnek egy - stilisztikai és metrológiai alapon - későbbi fázisába tartozik. 5 GÖHL Ödön: A rákosi kelta ezüstpénzlelet. Numizmatikai Közlöny 9 (1910) 113-114; TORBÁGYI Melinda: A rákosi (kroisbachi) lelet. In: Emlékkönyv Bíró-Sey Katalin és Gedai István 65. születésnapjára. Budapest 1999.61-75. 6 GÖHL Ödön: Velem-Szentvidi kelta pénzek. Numizmatikai Közlöny 5 (1906) 1-4; TORBÁGYI Melinda: Zwei keltischen Münzschatzfunde im Ungarischen Nationalmuseum (Velemszentvid und Ostffyasszonyfa) Folia Archaeologica 49-50 (2001-2002) 143-160. 7 GÖHL Ödön: A nagyhörcsökpusztai barbár pénzlelet. Numizmatikai Közlöny 14 (1915) 123-127. 8 GÖHL Ödön: A szalacskai kelta pénzverő és bronzöntő műhely. Numizmatikai Közlöny 6 (1907) 47-64; DARNAY Kálmán: Kelta pénzverő és öntőműhely Szalacskán (Somogy megye). Archaeológiai Értesítő 26 (1906) 416-433. 18