Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)

Szakály Ferenc: Szerbek Magyarországon – szerbek a magyar történelemben (Vázlat)

támadást indítani János ellen. Jován 1527 áprilisában nyíltan átállt hozzá, s felvette a küzdelmet az ellene támadó tiszántúli és erdélyi magyar nemesi erőkkel. Jellemző Jovan hadának erejére és szervezettségére — és egyben a benne rejlő távlati lehetőségekre is, — hogy a környék (parasztkontingensekkel megerősített) úri hadai csak a harmadik összecsapásban tudtak rá döntő vereséget mérni, s vélhetőleg akkor is csak azért, mert a vezér Szegeden súlyosan megsebesült egy lövéstől. Miután meggyilkolták, fő nélkül maradt hada széthullott. Az 1526/1527. évi délvidéki szerb „mozgalom" az első pillantásra csupán érdekes, ám mellékes és múló hatású epizódnak túnik a Mohács utáni magyarországi polgárháború eseménydús történetében. Mivel azonban belőle kiderült, hogy a felbomlott magyar állam nem képes megfelelően kezelni a menekülő szerb tömegeket, valójában döntő fordulatot jelez a befogadó ország és a befogadott kisebbség viszonyában, aminek következménnyéi évszázadokig gyűrűztek tovább. Történt ugyanis, hogy Jovan szétvert hadának nagyobbik része visszaköltözött eredeti, szerémségi lakóhelyére, és ott török fennhatóság alá adta magát. Ezzel szakított atyái hagyományos törökellenességével, s megtette az első lépéseket azon az úton, amelyen szerbiai testvérei haladtak, akik már évtizedekkel korábban beépültek a török hadszervezetbe és martalócként előszeretettel vállaltak szolgálatot a török várakban. Ferdinánd udvarában azonnal felismerték az ebben rejlő veszélyeket, s komoly erőfeszítéseket tettek a török zsoldba állott szerbek visszacsábítására. Noha a Szerémség hatalmi viszonyai még évekig képlékenyek maradtak, csupán átmeneti eredményeket értek el. A problémát csak a Szerémség feletti keresztény uralom visszaállítása oldhatta volna meg, ehelyett azonban az ottani török uralom folyamatos megerősödésének lehetünk tanúi. Természetesen magyar — mindkét magyar — oldalon is jelentős számban találunk szerbeket a továbbiakban is. Jovan egykori katonáinak másik része János király szerb deszpotájának Radié BoSicnak, a szolgálatába állott — nagy részük lehetett a 16. század közepén már főként szerbek által lakottként jellemzett Temesköz etnikai összetételének megváltoztatásában —, s természetesen közülük verbuválódott a Ferdinánd-párti szerb urak: Stefan Berislo deszpota és Pavel Bakic naszádos főkapitány hada is. A magyar társadalom még sokáig nem nélkülözhette szolgálataikat a belső háborúban és a török elleni védekezésben. A jövő kilátásait azonban a török zsoldba álltak reprezentálták, akik az 1529. évi török hadjárat idején a Duna-Tisza közti magyarságon álltak bosszút az őket ért 1527. évi sérelmekért. A török előrenyomulással párhuzamosan a szerb elem lépésről lépésre kikopott a magyar hadszervezetből,