Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)

Darkó Jenő: A karlócai érsekség egyházszervezete és görög-keleti népessége a XVIII. században az összeírások tükrében

Darkó Jenő A KARLÓCAI ÉRSEKSÉG EGYHÁZSZERVEZETE ÉS GÖRÖGKELETI NÉPESSÉGE A XVIII. SZÁZADBAN AZ ÖSSZEÍRÁSOK TÜKRÉBEN Magyarországon a görögkeleti egyház fennállásának 300. évfordulóját 1990-ben ünnepeltük. Az egyház kiváltságait I. Lipót osztrák császártól és magyar királytól kapta 1690-ben. Az 1690. április 6-án kibocsájtott levelében az uralkodó - újdonsült - alattvalóit a „török iga" lerázására, valamint a „barbár ottoman uralom" ellen megvívandó harcra szólította fel.

1 Ugyanazon a napon kelt bővebb levelében már így szólt a szerbekhez: „...az Istenért, saját biztonságotok, szabadságotok, üdvösségetek, vallásotok helyreállításáért álljatok mellénk, maradjatok házaitokban, a földek művelését abba ne hagyjátok, társaitokat példátok követésére hívjátok fel, és ezt az Istentől és részünkről nektek felkínált és soha vissza nem térő alkalmat ragadjátok meg, ha magatok, fiaitok, kedves hazátok megmaradása, és az élében maradás mellett döntőtök, akkor nektek a jövőre együttesen és külön-külön a mi császári és királyi kegyünket nyilván ajánljuk."

2 - Az uralkodó még ugyanannak az esztendőnek augusztus 21. napján kelt újabb levelében, - amelyet a császár magának Csernovichnak, a görögkeleti szerb érseknek, a püspököknek, az összes egyháziaknak és papoknak, valamint kapitányoknak, vice-kapitányoknak és rendeknek, végtére az egész görög ritusú közösségnek és a szerb nemzetnek címzett, - elrendelte, hogy „szabadjon...magatok között és magatoktól rác nemzetbeli és nyelvű érsekül azt tennetek, akit az egyházi és világi rend egymás közt választ; és ezen érseketeknek szabadságában álljon valamennyi görög szertartású keleti egyházzal rendelkezni, püspököket felszentelni, papokat a monostorokba rendelni, templomokat, ahol szükséges, saját hatalmából építeni, a városokba és falvakba rác papokat helyezni; szóval miképpen eddig elöljárója lehessen a görög szertartású egyházaknak és ezen hitvallású közösségeknek saját egyházi hatalmának örvendjen elődeinktől a dicső magyar királyoktól nyert kiváltságok erejéből egész Görögországban, Szerbiában, Dalmáciában, Boszniában, Bulgáriában, a Jenői püspökségben és Hercegovinában,