Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)
Marjanucz László: Zsidó bérlők és kereskedők Kiskundorozsmán a reformkorban
Marjanucz László ZSIDÓ BÉRLŐK ÉS KERESKEDŐ KISKUNDOROZSMÁN A REFORMKORBAN Az 1784. május 11 —12-éri megtartott canonica visitatio alkalmából készült feljegyzés szerint „nem katolikus szolga vagy egyéb más felekezetű személy" nem tartózkodott Dorozsmán. 1 Felekezetileg tagolatlan a társadalma, hisz a katolikus lakosok mellett mindössze egy görög kereskedő házaspárt említett meg a püspöki jelentés, aláhúzva azt a tényt, hogy a katolikus egyházon kívül semmilyen más vallásnak nincs itt imaháza vagy temploma. Jóllehet emlékeztetett arra, hogy a vegyesházasság jog és helyi szokások által tiltott gyakorlata miatt a benépesülés óta (1731) 39 fő tért át a katolikus hitre. Direkt utalást a zsidóság valaminő jelenlétére a látogatásról készült jegyzőkönyvben nem találtunk. A koldulást idegeneknek megtiltó, hivatkozott előljárósági rendeletet nem tekinthetjük a zsidóságra vonatkozó korlátozó intézkedésnek, hisz ebben az időben a kiskun kiváltságolt területekre elsősorban görög szertartású idegenek érkeztek. Sajnos nincs konkrét utalás a községben élő zsidóságra az 1828-ban készített egyházlátogatási jegyzőkönyvben sem, holott más forrásokból tudjuk, hogy ekkor már biztosan éltek izraelita vallású személyek Dorozsmán. 2 A 7842 főre becsült lélekszámból 2088 személyt ítélt a beszámoló gyónásra alkalmatlannak. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy a vegyes, azaz a törvény és az egyház szempontjából vadházasságban élők többsége görögkeleti vagy protestáns vallásúak közül került ki. Velük, tehát az idegenekkel, s általában a más vallásúakkal szemben a helyi plébános mindenkor a kerületben érvényes rendeletek szerint járt el. Több információt nyerünk rájuk vonatkozólag a kiskun kerületi körrendeletek tárából és Dorozsma község, majd 1838-tól mezőváros tanácsülési jegyzőkönyveiből. Tételes kimutatást arról, hogy hány idegen, illetve zsidó származású egyén élt a faluban, nem találtunk. A tanácsülési jegyzőkönyvek egyedi, konkrét esetei alapján következtethetünk arra, hogy milyen feltételek mellett, s hogyan próbált beilleszkedni a jogokkal nem rendelkező idegen a kiváltságolt község társadalmi keretibe.
