Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Marjanucz László: Zsidó bérlők és kereskedők Kiskundorozsmán a reformkorban

Tartózkodásukat szabályozó, az 1780-as évektől gyakrabban megjelenő tanácsi határozatok nem egyszer egymásnak ellentmondóak. Egy 1803ból kelt községi végzés szerint „a zsidók itt lakását" megengedték,

3 de 1820-ban „a zsidókat mint jövevényeket kitiltották", s megtelepedésüket ideiglenesen sem engedélyezték.

4 Ettől azonban valószínű, hogy eltért a gyakorlat, hisz számos esetben már a tapasztalt valóság kellett, hogy kikényszerítse az utólagos hatósági korrekciót, pl. a zsidók számára elrendelt házvásárlási tilalom kérdésében. Azonban kétség nem férhet hozzá, a hivatalos tilalmak ellenére több huzamosabb ideje ott tartózkodó zsidó lakhatott a faluban, hiszen nekik, „a régebb óta helyben lakóknak" nem engedték meg „confiscatio terhe alatt hogy gyertya, pálinka és más portékát árulhassanak."

5 így pontos létzsámmeghatározás helyett pusztán annak állítására szorítkozhatunk, hogy a községet esetenként felkereső házaló és vásáros kereskedőkön kívül, tartósabban megtelepült zsidók is éltek a faluban. Erre utal pl. Vajner Mihály „helybéli bolt árendás" esete, s itt a „helyéblin" van a hangsúly, aki a községi előjáróságnál „a többi zsidók gyertya, pálinka és más portéka árulásáért" tett panaszt.

6 Nem ismerjük a beadvány további sorsát, de az ugyancsak Vajner által „túlzott árulásért" bepanaszolt „öregebb és ifjabb Sváb István" működését a tanács eltiltotta. Ezek az apró sérelmek nem önmaguk okán fontosak, hanem a polgári ügyekben többé kevésbé önállóan eljáró helyhatóság érdekei szerint változó magatartása miatt: tudniillik az egyébként minden törvényes védelmet nélkülöző „idegen árendások" nem fordultak volna a tanácshoz, ha ott nem bíznak a méltányos védelem lehetőségében. Országos jelenség, hogy a számarányában növekvő zsidóság ekkor inkább a falvakban folytatott kiskereskedelmet, bérelte a földesúri regálékat, majd később a mezőgazdaság terményeit értékesítette.

7 A reformkori zsidóság tekintélyes része elsősorban a földesurak védelme alatt tudott nagyobb csoportokban megszerveződni, de erre Dorozsmán nem volt lehetőség, mert itt a földesurat formálisan a község egyeteme, valójában a vagyonos redemptus polgárok szűkebb közössége jelentette. Ezért itt a kereskedő tevékenységformák közül a vándorkereskedelem emelkedett igazi jelentőségre. Míg a magánuradalom a regálé bérleti szerződések korrekt teljesítése fejében védelmet nyújtott az üldözött zsidónak, úgy a megyei mint a mezővárosi hatóságokkal szemben, addig Dorozsmán a közuradalmi kiváltságolt státusz miatt ennek a szembenállásnak nem volt meg a lehetősége. (Földesúri jog és a hatósági személy egybeesése.) Sok függött tehát a kollektív nemesek, azaz a lakosok és az előjáróság jóindulatától, illetve aktuális érdekeitől.