Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Péter László. Szegedi arcképek (Kiss Dávid – Sós Aladár – Horváth István – Horváth Istvánné Kalmár Ilona – Bach Endre)

sem. Föltűnést keltett, írta még a Napló, amikor egyetlen egyszer megjelent az új színház páholyában az akkor még egészséges öregúr, „a város leggazdagabb és legszerényebb embere", aki óriási — halálakor másfél millió forintra becsült — vagyona mellett úgy élt, mint egy nyugalmazott hivatalnok. Virilis jogon tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak, de sosem jelent meg a közgyűlési teremben. Temetésén ott volt Kállay Albert főispán, Pálfy Ferenc polgármester, Rainer József tanácsnok, Kovács Albert iskolaszéki elnök, Rósa Izsó hitközségi elnök és országgyűlési képviselő. A Napló a gyászolók közt fölsorolja a „radnai búcsúvezetőket" is. Bálint Sándortól tudjuk, hogy a négy-ötezer radnai búcsús elöljáróit érdemes, rátermett férfiakból úgy választották a palánki plébánián, városrészenként. Jellemző, hogy ez az egyszerű parasztemberekből álló testület szükségesnek látta, hogy a zsidó nagykereskedő végtisztességén részt vegyen. A Kiss Dávid-palota Pedig Kiss Dávid gyüttmönt volt a Városban. 1803-ban Miskolcon (a Napló szerint Sajószentpéteren) született. A 30-as évek elején került Szegedre; miért és hogyan — nem tudjuk. Segéd, majd hamarosan üzletvezető lett a híres Ráth testvérek kereskedőcégénél. (Róluk a Szeged története 2. kötetében olvashatni: a Város leggazdagabb kereskedői és hajósgazdái közt szerepeltek.) Hamarosan Ráth Jakab (1802 — 1889) üzlettársként vette maga mellé. Kellő tőkét gyűjtve a 40-es évek közepén Szarvady Vilmossal megalapította a Kiss Dávid és társa divatárukereskedő céget. Érdekes, hogy amikor 1871-ben megvált a cégétől, a részét átadta Ormódi (Berger) Bélának (1831 — 1889); az utódok — Ormódi mellett Szarvady Vilmos fia, Szarvady Lajos (1851 — 1927) — továbbra is fönntartották a cég nevét: Kiss Dávid és társa. (Ormódinak egyébként jelentős szerepe volt a múlt század végén a homoki, alsótanyai szőlőtermesztés megteremtésében, az ásotthalmi és pusztamérgesi borkultúra megindításában. Bálint Sándor A szögedi nemzet számos helyén szól érdemeiről.) Kiss Dávid nevét máig őrzi háza, az akkori kedvelt terminológia szerint: palotája. (Klauzál tér 3.) Ennek a műemléknek ugyan nem, de városképi jelentőségűnek minősített háznak jeles szerep jutott Szeged építéstörténetében. Ez volt az első épület, amely a korábbi hatalmas Széchenyi teret kettéosztotta, létrehozva így a Klauzál teret, és amely stílusával, méreteivel, nem utolsósorban párkánymagasságával, meghatározta az árvíz utáni újjáépítést. A Belváros egységes eklektikus képe