Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Péter László. Szegedi arcképek (Kiss Dávid – Sós Aladár – Horváth István – Horváth Istvánné Kalmár Ilona – Bach Endre)

Péter László SZEGEDI ARCKÉPEK (KISS DÁVID - SÓS ALADÁR - HORVÁTH ISTVÁN HORVÁTH ISTVÁNNÉ KALMÁR ILONA - BACH ENDRE) KISS DÁVID Zolnay Lászlónak a dédapjáról, Gál Ferencről írott életrajzát ismertetve rámutattam annak az emberfajtának Szeged történetében betöltött jeles szerepére, amely gazdasági tevékenységével, üzleti vállalkozásaival hozzájárult a Város polgári fejlődéséhez, különösképpen az árvíz utáni újjáépítéshez és föllendüléshez. Anélkül persze, hogy figyelmen kívül hagynánk a dolgozó osztályoknak szintén nélkülözhetetlen szerepét ugyanebben a folyamatban: a tőke munka nélkül éppúgy nem boldogult volna, mint a puszta munkaerő a vállalkozók irányítása, ügyessége, leleményessége és nem utolsósorban pénze nélkül. Suum cuique: mindegyiknek adjuk meg a magáét, történeti érdeme szerint. Milliomos agglegény Most egy másik 19. századi szegedi polgár szerepére irányítanám a figyelmet; olyanra, aki Gál Ferenchez hasonlóan a tőkéjével és üzleti képességeivel szolgálta Szeged múlt századi gazdasági és társadalmi előrehaladását. Gál Ferenc német származék volt; Kiss Dávid a polgárság másik jelentős összetevőjének, a zsidóságnak jellegzetes képviselője, representativ man-je volt. Amikor meghalt, a szegedi lapok a „milliomos agglegényt" egyöntetű részvéttel búcsúztatták. A kevesek közé tartozott, írta nekrológjában a Szegedi Napló, akinek nem volt ellensége sem a gazdagok, sem a szegények között. „Zárkózott, csendet, magányt kereső ember volt egész életében. Messziről elkerült minden zajt, nem fordult meg nyilvános helyeken, se egyletekben, se kaszinóban, se vendéglőben..." Neve szerepel ugyan a Belvárosi Kaszinó alapítói közt, de szerepléséről Czímer Károly munkája sem tud említeni egyetlen mozzanatot