Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Marjanucz László: Zsidó bérlők és kereskedők Kiskundorozsmán a reformkorban

A külön jogokat és kötelességeket szigorúan számontartó rendi szervezet érthetővé teszi, hogy Dorozsma egyetlen igazán mozgékony társadalmi csoportja a jogokkal nem, pusztán tilalmakkal körülhatárolt mozgásterű zsidóság volt. Az érvényben levő helytartótanácsi és nádori rendelet szerint vásárokra járnia, testületi kereskedést és céhes ipart folytatnia nem volt szabad. Ellenben nyitva álltak előtte a házaló kereskedés, s ezzel kapcsolatban a hitelfolyósítás nem legitim csatornái, valamint bizonyos mértékig a haszonbérleti üzlet. A megvizsgált források alapján a Dorozsmán megfordult zsidók gazdasági tevékenysége három területen volt igazán jelentős: a házaló kereskedésben, községi regálék és magánüzletek kibérlésében valamint a vásári adásvételekben. Tekintsük át előbb a házaló vagy vándorkereskedés helyzetét! Egy viszonylag korai, 1782-ből származó tudósítás tett említést arról, hogy „sok sidó, kik helységünket eddig nem járták, most elszaporodtak, s a tehetséges sidók felvásárolják a gyapjút, bőröket".

8 Továbbiakban kitért arra, hogy a „szegény népnek" csak foglalót adtak a jószágokra, s egy későbbi fizetés ígéretével eltűntek a faluból. Ha voltak is ilyen esetek — melyet megerősít a tanács határozata arról, hogy a helybéli kirakodást és árulást a lakosoktól vásárolt cikkek árának pénzbeli kiegyenlítése után engedélyezi — nem volt állandó és jellemző tünete a vándorkereskedésnek. Hisz a házalás révén forgalomba kerülő cikkek többsége nyerstermény (bőr, gyapjú), és ócskaság (főként vasáruk) volt, melyek a helybéli lakosság számára pusztán elfekvő használati értékeket jelentettek, míg a vándorkereskedés forgalmi értékké változtatta azokat. Éppen ezért 1831-ben a tanács rendeletileg tiltotta meg, hogy „a nyers bőröket összeszedő zsidóktól" eddig rendszeresen megkövetelt 6 krajcáros forgalmi taxát továbbra is szedjék.

9 Sőt az eddigi gyakorlatot is tualjdonképp visszaélésnek minősítette a határozat, aminek folytatását szigorú büntetés kilátásba helyezésével kívánta elkerülni. Az ügy hátterében részben „a gyapjú s egyéb nyerstermények" jobb értékesítéséhez fűződő termelői igény, illetve a község tetemes adóhátraléka ledolgozásán fáradozó hatóság fiscalis magatartása húzódott meg.

10 Ugyanis egyrészről hangsúlyozták annak fontosságát, hogy „az apróságokkal kereskedő zsidók" házalási hasznukból újabban „a lakosoknak apróbb mineműségű termesztvényeit szokták megvenni", de felvásárláskor mindig a 6 karajcáros forgalmi taxával csökkentett árat voltak hajlandók megfizetni. A hatóság azonban nem azért törölte el a forgalmi adót, mert ez „a megyebeli más községekben sehol sincs", s mert mindenhol a folyamatos árucseréből eredő hasznot csapolták meg, hanem azért, mert az így magasabb bevételhez juttatott lakosok közteherviselő-képességét kívánta növelni. Míg „az ily aprósá-