A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)

Vörös Gabriella: Dél-alföldi régészeti adatok a szermata kori férfi viselethez

(PARDUCZ 1944,14), vagy következetesen a derékvonal fölött találták, mint a tiszavalki temető hat temetkezése esetében (GARAM-VADA

Y 1990).

12 Hozzátehetjük, hogy alig van bizonyítékunk arra nézve, hogy a késeket hogyan erősítették fel az övre. Elszórt adatok azért vannak, amelyek azt igazolják, hogy bőrtokba helyezve találták a sírokban (GARAM-VADAY 1990, 210), de legtöbbször nincs nyoma semmilyen szerves anyagnak, ami bőr vagy fatokot bizonyítana. A tokok nyomainak hiánya arra utalhat, hogy a kések sokszor a tokból kiemelve kerülnek sírba, a használati (kézközeiben) vagy viseleti (derék környéke) helyen elsősorban, de gyakran előfordul, hogy keresztirányban a halottra helyezve.

13 A csanyteleki sírban, a jobb oldalon, egy csomóban került elő a csiholó, a kova, az ár, és az érem. Ugyanitt bontottak ki egy ívelt vashuzalt (3. kép 6), melynek mindkét vége törött volt. Ebből következően funkciójának meghatározása problémás, mérete, formája alapján azonban feltételezem, hogy karperec volt. Egy-egy karperec előfordul a férfiak sírjaiban is, ha nem is olyan gyakorisággal mint a nőkében. Tűzkészséggel együtt szerepel vaskarperec töredéke a Szeged-felsőpusztaszeri 22., férfi sírban (PARDUCZ 1941,17,17. t. 10-12), egy bronz példánnyal pedig az ugyancsak tűzkészséggel együtt eltemetett Szentes-kistőkei 140. sírban találkoztunk (PARDUCZ 1944,16,19. t. 7). A karperecek és a tűzkézségek ezekben a sírokban is ugyanazon az oldalon voltak. A leletek medence táji, egy csoportban történő megtalálása azt sugallja, hogy a tárgyak együtt kerültek a sírba. Párducz Mihály a Hómezővásárhely-fehértói temető megfigyelései alapján az árat, a csiholót, a kovát és feltételesen a kést is zacskóba zárva, és az övre akasztva képzelte el (PÁRDUCZ 1946-48, 288). A szakirodalomban ezzel a jelenséggel kapcsolatban széles körben elterjedt a „pásztorkészség" és a „tarsoly" fogalma. A megfogalmazás lényege: a szarmata sírokban a tarsolyban helyezték el a pásztorkészséget - vagy éppen nem - és ezt hurkolták az övre.

14 A régészet gyakran nyúl a néprajz, vagy a művelődéstörténet eredményeihez, szívesen vesz át bizonyos fogalmakat, meghatározásokat, néha a kézenfekvő párhuzamok miatt, máskor kénysze-rűségből. Ebben az esetben viszont, két egymástól távol álló fogalom keveredik: a néprajzból kölcsönzött „pásztorkészség", és a művelődéstörténetből átvett „tarsoly". A pásztorkészség ugyanis lényegében egyetlen karikára fűzött használati eszközök csoportját jelenti: „A pásztor övére akasztva, vagy ujjában karikára fűzve együtt találjuk a tűzcsiholó acélt, a kovát és taplót rejtő erszényt meg a kést hüvelyben. így mindenestül készségnek nevezi őket a pásztor." (LÜKŐ 1938, 108, 6. kép). E meghatározásból, leírásból kiderül, hogy a néprajzban a pásztorkészség egy bizonyos foglalkozáshoz kapcsolódik, és egy olyan tárgycsoporthoz, ami korántsem jellemző egyértelműen és általában a szarmata férfi sírok együtteseire, mert azoknál vagy több, vagy kevesebb eszköz szerepel, és így nem felel meg a néprajzban megfogalmazott kritériumoknak. A tarsoly az etimológiai szakcikk szerint kemény fedelű, vállról, vagy derékszíjról lógó kis táska, melynek legközvetlenebb régészeti képi megjelenítője a honfoglalás kori tarsoly díszes fémlemeze. A zavart az okozhatja, hogy a tarsolynak van egy „pásztortáska" megnevezése is (a németben: Hirtentäschel), ennek azonban semmi köze nincs a pásztorkészséghez. 12 3. sír; 5. sír; 9. sír; 11. sír; 15. sír; 17. sír. 13 Az avar sírokban a keresztirányú késelhelyezést rituális, rontáselhárító jelentéssel magyarázzák (TOMKA 1972, 69). 14 ,,A tarsolyban őrzött pásztorkészség ..." (KULCSÁR 1986, 19), „A férfi sírokban gyakori a pásztorkészség. Az övről textil vagy bőrtarsoly csüngött, ebben voltak a csiholóacél, kova, néha fenőkő, különféle árak és eszközök" (VADAY-SZŐKE 1983, 117). „... e tarsolyok egyetlen esetben sem tartalmaztak pásztorkészséget." (ISTVÁNOVITS 1991, 38). Továbbá: „- bőr tarsolyban - tartották pénzüket" (VÖRÖS 1989, 121).