A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)
Vörös Gabriella: Dél-alföldi régészeti adatok a szermata kori férfi viselethez
A szarmata sírokban valószínűleg a néprajzból ismeretes, a pásztorkészségben is használatos erszény fordulhatott elő, amelyben az övre másként nem rögzíthető kovát és a taplót hordták. A másik lehetőség, hogy tarsolyt használtak, amiben a tűzkészségét, az árat, pénzt, stb. tartottak. 16 Véleményem szerint azonban a csiholok karikára visszahajlított vége, a fenőkövek gondos átfúrása, az árakon megfigyelt fatokok és függeszőfülek arra utalnak, az avar kori és a néprajzi párhuzamokat és figyelembe véve - hogy nem tarsolyban, hanem az erszény mellett, az övre felerősítve együtt, függtek az eszközök (LÁSZLÓ 1940, 91-95). A pénzek és a tűzkészségek - Kulcsár Valéria meggyőző anyagnyűjtése alapján tudjuk - csupán 15 esetben fordulnak elő együtt. A csanyteleki ezek szerint azokat a ritka kivételeket gyarapítja, amikor a kovával és a taplóval együtt a pénzt is az erszénybe tették, és így helyezték az elhunyt mellé (KULCSÁR 1993). A csanyteleki 112. sír temetkezési szokásainak, leletegyüttesének, a sírban nyugvó férfi viseletének párhuzamait széles földrajzi területen találtuk meg: a Duna-Tisza közének északi felétől (Hévízgyörk), egészen a tiszántúli területekig (Endrőd, Szentes, Hódmezővásárhely). Az idézett párhuzamok alapján a temetkezés a 2-3. századra korhatározható. A Traianus érmét ebben az esetben nagyjából egyidejűnek tekinthetjük a temetkezés leleteinek idejével. Az endrődi edénypárhuzam, és az alig kopott pénzdarab figyelembe vételével leszűkíthetjük az időintervallumot a 2. század második harmadától a századfordulóig terjedő szakaszig. A római importtárgyak ugyanis - bár a sír földrajzi helyzete alapján elfogadható lenne még korábbi keltezés is - a dák háborúk utáni barbár-római kapcsolatok megindulásának bizonyítékai közé tartoznak. A már korábban megismert Dilitor (PARDUCZ 1941, 20. t. 10; PARDUCZ 1944, 85, 57. t. 15, 16 a-b; VADAYKULCSÁR 1984, 4. rajz 28), Dögállás (PARDUCZ 1944, 85, 57. t. 10-11; VADAY-KULCSÁR 1984, 240, 3. rajz 7, 4. rajz 26) és Óvoda (PARDUCZ 1960, 71-74, 15. t. 1-13) lelőhelyek temetőrészletével együtt a Csanytelek-újhalastói sírok a környék 2. századi benépesítését bizonyítják. Irodalom BÁLINT 1934 BÁLINT A.: Jazig sírok Mártélyon. Jazig-Gräber in Mártély. Dolg 9-10 (1933-34) 1934, 183-189. DINNYÉS 1989 DINNYÉS I.: Szarmata sírok a templom alatt. - Sarmatengräber unter der Kirche. Múzeumi Füzetek 39 Aszód 1989, 67-76. DINNYÉS 1991 DINNYÉS I.: A hévízgyörki szarmata sírok. - Sarmatian Graves from Hévígyörk. StudCom22(1991) 145-201. 15 A magyar nyelv történeti - etimológiai szótára 3. Budapest 1976, 858. A néprajzi lexikonban (Budapest 1982) tarsoly címszó nem szerepel. 16 Azon túl, hogy az erszény és a tarsoly között formai, méretbeli különbség van, hozzá kell tenni, hogy míg az erszénynek - mérete és funkciója miatt - merevítő része nincs, addig a tarsolynál gyakran előfordul. Megjegyzem, hogy a Szentes-karácsonytelki temető 10., fegyveres sírjában az ásató a lábszárak között körte alakú bőr tarsoly lenyomatát találta, a nyílásánál merevítő bronz pálcával. Az adatra Kulcsár Valéria hívta fel a figyelmemet (KJM RégAd.: 259-84). Sajnos a leletek nincsenek meg, de a leírás alapján hasonló lehetett az algyői honfoglalás kori temető sírjában lelt, ugyancsak tarsolymerevítőnek tartott bronz pálcához (KÜRTI 1980, 336, 10. kép 8). Női sírból is került elő átlyukasztott bronz csövecske (Szeged-Csongrádi úti sír) és ugyanúgy mint a szentesi férfi sírnál itt is a lábszárcsontok között került elő, a térd vonalában nagyjából (MFM, leltározatlan). Érdekes, hogy egyik esetben sem került elő tárgy a tarsolyból.
