A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)
Rózsa Gábor. „Vadrózsa-per” Szentesen, a Szeged-Városi és a Csongrád Vármegyei Múzeum között
A cikk szerzője (Schupiter Elemér) a nevét nem írta alá, mert mint a lap tudósítója ezt sohasem tette. Szakértelme azonban lépten-nyomon érezhető, és megtudhatjuk tőle azt is, hogy ezen a helyen két temető van. A főispáni család látogatásának köszönhetően Fridrich János fényképfelvételén is tanulmányozhatjuk a lelőhelyet (2. kép). A fotográfus az országút felől fényképezett a magasparti Bozó-tanya irányába. Háttérben a néhány éve épült tanya és melléképület látható, ahonnan a Móra Ferencnek Szegedre vitt leletek kerültek elő. Előtérben a sokkal alacsonyabb fekvésű útmenti fásításra váró terület, a feltárt sírral, körülötte a főispáni látogatókon kívül a két sofőrt, és jobbra a háttérbe húzódva magát a tanyatulajdonost, Bozó A. Károlyt láthatjuk. Tanyáját az újságcikk alcíme „Albrecht" tanyaként említi, ami a régészeti nyilvántartásban megkettőzte a mindszenti lelőhelyek számát. Pedig csak arról van szó, hogy „... a tanya, amelyet tulajdonosa a főhercegi látogatás emlékére Albrecht tanyának keresztelt el, - ezen a néven is jegyeztetett fel a lelőhelyek katalógusában. "(SCHUPITER 1928, 28). Albrecht főherceg 1924. decemberi látogatása alkalmából nyitották meg a múzeum első(?) vendégkönyvét is, így a már korábban itt járt József és Eh\ József Ferenc főhercegek szignói közé írhatta be a nevét, Drahos Istvánnak erre az alkalomra elkészített tusrajza alá. 12 „Ki a múltat nem tudja megbecsülni, az jobb jövőt nem érdemel!" Csallanynak, aki hívő katolikus, és idealista álmodozó is volt egyszerre, vezérmondata lett ez a szépen iniciált közhely. Politikai tartalmat Trianon, az elveszejtett Kárpát-medence adott hozzá, és lépten nyomon igazolta számára azt is, hogy az ínségben halódó országnak szüksége van a történelmi, és így a régészeti kutatásokra is. A „győzedelmes" hadvezéreink sorában, akik talán nem is voltak olyan nagy győzők, könnyen lehetett Attiláig visszalapozni, és kapóra jöttek a „hun" temetők, melyekről azóta tudjuk, hogy hun avarok voltak, hun meg szarmaták. Csallánynak Szentesen mégis mindig meg fogunk bocsátani tévedéséért. Ót ugyanLudasparti birtokán ,,csak" egy 22 sírós Árpád-kori keresztény magyar temető viszonylag szegényes részletét tárták fel. A Bozó-féle tanyadombon ,,több értékes tárgyat találtak, ... két női karperecet, fibulákat, csatokat" (Szentesi Hírlap 1925. 02. 06.; uo. 1925. 03. 01.; uo. 1925. 05. 24.; uo. 1925. 06. 07.; uo. 1925. 06. 11.; uo. 1926. 03. 04.). Bizonyítható tehát, hogy a mindszenti régészeti lelőhelyek kataszterében az 1- sz. „Albrecht" tanya, az 5. sz. Bozó A. Károly tanyája, 157b és a 6. sz. „Bozótanya, Bozómindszent" megnevezésű lelőhelyek a Csallany Gábor áltat mesterségesen konstruált „Albrecht-tanyai sírmező" részei voltak (VÖRÖS 1990, 3-6). Az Albrecht contra Bozó tanyai lelőhely felkutatásában való közreműködéséért köszönettel tartozunk Bozó Tibor mindszenti állomásfőnök úrnak, valamint Bozó Sándornak (Mindszent, Jókai u. 64.), Bozó A. Károly unokájának, aki a fotográfián látható tanyát gyermekkori emlékeivel azonosította. Tőle tudjuk, hogy a VI. kerület 15. sz. Bozó (Albrecht) tanyát 1945-ben bombatalálat érte, ezért lebontották. Családjukban sem a Móra Ferencnek 1922-ben ajándékozott leletek okán kelt népszerűségről, sem a Csallany Gábor által később keltett propagandáról nem őriztek meg semmilyen emléket. Köszönettel tartozunk Marton Istvánnénak, Mindszent helytörténeti tékája vezetőjének, aki Bozó Ambrus Károly 1922. évi oklevelét őrzi a szentesi vármegyeházban megrendezett ipari kiállításon bemutatott használati eszközei okán. Bozónak tehát lehetett tudomása Csallany működéséről, a leleteket nem véletlenül vitte inkább Mórának a messzebb eső Szegedre. 12 KJM Vendégkönyvei I. kötet 1924-1936. "...A vendégkönyvbe történt aláírás alkalmával nagyon érdekelte Drahos István címlap rajza, amelynek részletei iránt adott magyarázatot figyelemmel hallgatta és tetszését fejezte ki. ... " (Alföldi Újság 1924. 12. 14. 2. o.)
