Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Orbán Imre: A Móra Ferenc Múzeum történeti gyűjteményében őrzött zászlók ikonográfiája - A Horthy-rendszer emlékei

föltámadásra, a föltámadt Krisztusra és evangéliumának kezdő verseire

0 utaló oroszlán nyugszik. Bár Márk eltakarja, úgy tűnik, itt az állatnak nincsenek szárnyai.'

6 Ma már nehezen állapítható meg, hogy a korabeli emberek tisztában voltak-e az oroszlán szimbólum szerteágazó jelentésével. A képet szemlélve valószínűleg néhány pozitív jelentés időződött föl bennük, mint az oroszlán az állatok királya, az erő képviselője, védelmező, valamint a félelmetes vadállatot megszelídíteni képes, csodatévő szent alakja. A történelmi kort a kép jobb oldalán álló, kissé romantikus, római korabeli romépület jelzi. Szintén a háttérben föltűnnek Szent Márk püspöki székvárosának, Alexandriának impozáns körvonalai, a hegy tetejére épült vár s az alatta elterülő város. A zászló másik oldala még határozottabban kapcsolódik a mezőgazdasági egyesülethez. Ennek ké)zépképe Jézusnak a magvetőről szóló példabeszédéi

1 illusztrálja igen részletesen. A kép egyfelől a példabeszéd szószerinti jelentését tárja elénk. A szereplők, a jelenetek a 19. századi élet tükrözői. Középen egy kalapos, fölgyűrt ingujjas, csizmás alföldi parasztember. Nyakában vetőabrosz. Ebből, ahogy ebben az időben szokásban volt, lépegetés közben jobb kezével veszi ki a búzamagot, és kézzel vet. Baljával a vetőmaggal teli abroszt tartja. Kissé távolabb, egy fa alatt nyitott szájú, vetőbúzával teli zsákot látunk, mellette a magvető fölsőruhája hever. Anakronizmusként hat a fa zöldellő koronája, hisz úgy az őszi, mint a tavaszi vetés idején, a mi éghajlatunkon nincsenek levelek a fákon. A háttérben távoli hegyek körvonalai előtt egy alföldi falucska templomtornyos látképe tűnik föl. Határában dolgos, ökreivel szántó gazda készíti elő a jó vetés számára a talajt. A kép mutatja a 19. században már általános szokást, miszerint fölszántott földbe s nem a szántatlan ugarra szórják a magot.

78 Ugyankkor a példabeszéd jelképes értelmezésre indító elemek is föltűnnek: a köves talaj, a magokat csipegető maciarak, az útszéli gazok, tövisek közé hullott búzaszemek, gyorsan szárba szökkent gabona. A motívumok értelmezését egyértelműsíti a fölirat: „A FÖLDMÍVELŐ ISTENNEK, A MAGVETŐNEK."

79 Ehhez hasonlóan szántást végző férfiak alakjait láthatjuk a Rókusi Mezei Gazdasági Kör zászlóján [18991. A három, magyar szürke marhával szántó parasztember fölött oltalmazóként a Boldogságos Szűz Mária a gyennek Jézussal, mint a Magyarok Nagyasszonya látható. Másik oldalon két, általános védőszent, Szent Péter és Pál alakjai vannak. A középképeket körbevevő ornamentika hagyományos: szőlőágak és búzakalászok. A HORTHY-RENDSZER EMLÉKEI Az I. világháború után a zászlókhoz való „kötődés" a korábbi évek hagyományait folytatja. A különböző egyletek, egyesületek, társadalmi csoportok, intézmények ugyanúgy ragaszkodtak jelvényeikhez, mint elődeik. Megjelentek új csoportok is, ezek színesebbé tették az eddigi képet. Közülük a legjelentősebb a cserkészet volt, melynek kiteljesedése a 20-as, 30-as évekre esik. A meglévő emlékeink alapján látszik, hogy e korszak zászlói „visszafogottabbak" a 18-19. század emlékeinél. Egyszerűbbek színeikben, ornamentikájukban, szimbólumaikban és az ábrázolások terén, gazdagabbak viszont az iparos és munkászászlóknál. A tovább vitt történeti, jelentésbeli (hazafiság, lokálpatriotizmus, adott közösséghez kapcsoló öntudat, keresztény szellemiség) folytonosság mellett mondanivalójukban lényegi változás állt be. Ezt gyökeresen befolyásolta a trianoni szerződés, az ország megcsonkolása, a magyar népesség jelentős részének külföldre kerülése. Ez zászlóink ikonográfiái programjaiban megmutatkozik. Az eddigi témákat és ábrázolásokat az igazságtalan diktátum elleni föllépés hangsúlyozása, a „NEM, NEM, SOHA!" jelmondattal kifejezhető revíziós törekvések határozták meg. Ez jelen van a társadalom különböző csoportjai által készíttetett emlékeinken. A gondolat szerepel egyesületek, körök, testületek, munkások zászlain. A Sándorfalvi Iparos Ifjak Önképző Köre zászlójának [1924] „A" oldalán a hagyományos, összetartozást kifejező és a szakmát jelképező motívumok (a kalapács előtt két egymásba fonódó kéz), a közkeletű és széles körben elterjedt növényi szimbólumok (olaj- és tölgyfaág) láthaté)k, „B" oldalán viszont már nem a védőszent vagy a Magyarok Nagyasszonya képe tűnik föl, hanem a csonka Magyarország körvonala, benne a fölirat: „NEM! NEM! SOHA!" (57) A készítés, használat helyére vonatkozó egyedi vonatkozásokat is őriznek emlékeink. Ilyen rögtön a Szeged melletti Szentmihályteleki Gazdasági Népkör 1927-es zászlója. (58) „B" oldalán a már jól ismert Magyarok Nagyasszonya ábrázolás tűnik föl. Vidékünkhöz való kapcsolódását fejezi ki, hogy Mária képét búza-, mezei virág- és babérkoszorú mellett a táj jellegzetes terménye, még a szárán lévő piros fűszerpaprika veszi körbe.

80 „A" oldalán a trianoni tragédiára utaló ábrázolást látunk: a történelmi Magyarország térképébe a megcsonkított 75 Keresztelő Szent János a pusztában hirdette a bűnbánatot. Mk 1,2-8. 76 Gyakori képtípus, amint Márk lábainál szárnyas oroszlán fekszik. A szárnyas oroszlán önmagában is megjelenítheti Szent Márk evangélistát. 77 „íme kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De mikor a nap felkelt, megperzselte, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosát, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosát. Akinek füle van, hallja meg." Mt 13,1-9. Jézus maga adja meg a példabeszéd magyarázatát. Beszédében Isten, mint magvető tanításának befogadásáról van szó. Mt 13,18-23. 78 Korábban a tarlóra vetettek, s ezt szántották be. A 19-20. században már a fölszántott földbe hintették el a magot. 79 A föliratokat később a szövetből kioldották. Ennek az okát nem ismerjük. Talán 1947 után történt. 80 A paprika helyi „tiszteletére", fontosságára misem jellemező jobban, hogy, midőn az I. világháború alatt elrekvirált harangjaik helyett 1921-ben az alsóvárosiak négy újat öntettek, egyiket paprika-harangnak nevezték el. MEDGYESI K. 235. 1.