Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon

tusoknak. így mindenesetre az történt, hogy 1671 augusztusától az erőszakos ellenreformáció bontakozott ki Sárospatakon. Előbb a katonaság mozgatta, majd a fejedelemasszony is csatlakozott. Fanatizmusáról a történelmi feldolgozásokba került megállapítások az ostrom utáni cselekedeteit tükrözik. Akkor már nemcsak a várból járó juttatásokat vonta meg a protestánsoktól, de minden egyházi birtokot a jezsuitáknak adományozott. Elvette a reformátusoktól még az ispotály gondozásánakjogát is.

36 Nemcsak az iskolának kellett elbujdosnia; egy ideig református istentiszteletet sem lehetett Patakon tartani. A közeli Hotyka szűk templomába jártak át sokan.

37 A térítő földesúri ellenreformáció, végeredményben nem egészen kilenc évig élt Patakon. Azért érdemes mégis vele foglalkozni, mert a térítő földesúri ellenreformáció fogalmát az irodalom nem használja ugyan, magát az eljárást azonban nemcsak Báthory Zsófia alkalmazta. Ezt tették mindazok a földesurak, akik — a protestáns vallásgyakorlat szabadságát meghagyva — katolikus szerzeteseket vagy világi papokat telepítettek jószágaikra, és a katolikus szertartásnak épületeket adtak. Egyelőre nem tudjuk, milyen arányban működtek térítő földesurak a katolizáltak között. Csak sejteni lehet, hogy nem voltak kevesen. Erre utal — visszafelé bizonyító erővel — legfőképpen az 1670-es években országszerte kibontakozó erőszakos ellenreformáció: Az 1671 és 1681 közötti időt a protestantizmus gyászévtizedének szokták nevezni. Nem kerülhetett volna az akkori üldözésekre sor, ha sok katolikus főúr előzőleg nem tűri birtokain a protestánsokat, hiszen a nagybirtokosok túlnyomó többsége az 1640-es esztendőkben már katolikus volt. Ha birtokaik valamennyi lakóját saját vallásukra erőltették volna, az 1670 utáni ellenreformáció nem talál a városokon kívül protestánsokat. A térítő földesúri ellenreformációt és a térítő földesurat mint jelenséget aprólékos kutatásokkal kell azonban még felderíteni. Csak annyi bizonyos, hogy módszereik hasonlíthattak azokhoz, amiket Báthory Zsófia alkalmazott. Térítő türelmük pedig — talán szándékaik szerint, talán azoktól függetlenül — a császári katonaság 1670 utáni érkezésével szakadt meg. Akkor kezdődött „furcsa háború" a protestáns templomokért.

38 3. Az ellenreformáció természete A jezsuiták Báthory Zsófia által támogatott térítése Sárospatakon igen eredményes volt. A Pro annuis évente beszámol az áttértekről és a különböző kegyességi összejövetelek látogatottságáról. A beszámolók százakat emlegetnek évről évre az áttérők között és a reformátusok áhítatos csodálatát az utcai szertartásokon. A számok azonban nemcsak a patakiakra vonatkoznak, mert az új rendház messze földről vonzotta ide a