Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon

híveket. így még csak nagyjából sem lehet a sárospataki áttéró'k arányát megállapítani. Első' olvasásra egyébként is annyira lelkes és örvendező' a feljegyzés hangulata, hogy természetes reflexként kételyeket ébreszt. Szinte hihetetlen a kálvinizmus régi fellegvárában a katolikus térítés nyomán járó fantasztikus siker. A többi forrás azonban a jezsuiták állításait követve megerősíti. Kiderül belőlük a katolikus előretörés több oka is. Legfontosabbnak látszik az a tény, hogy a sárospataki református gyülekezet élete ekkor már hosszú évek óta válságban volt. A protestantizmus itteni története a legmélyebb mélypontjára zuhant. A válság kezdeteit nehéz lenne megtalálni; csak valószínű, hogy valamikor az 1640-es évek végére tehető. Akkortól lehet követni a lelkészek ellentéteit a gyülekezettel, versengésüket egymás között, a féltékenykedési lelkészek és tanárok között, végül a város és az iskola ellenséges viszonyát. E tényezők közül egy-egy korábban is jelen volt, de egyszerre és folyamatosan alighanem nagyjából akkortájt kezdtek hatni, amikor — 1650-ben — az „emberek" fegyverrel fenyegették a lelkészeket. Az esperes döbbenten állapította meg: „csuda... mely igen háborgó és zenebonáló elmével vannak..." A prédikátorok ellentétein „botránkoztak meg".

39 Ekkortájt valóban zajlottak, méghozzá nagy horderejű viták Patakon a prédikátorok és a tanárok között. A Hollandiából és Angliából hozott puritánus eszmék mérkőztek a konzervatív gondolkodással.

41 A pataki gyülekezet azonban nem tudta a legmagasabban képzett értelmiség bonyolult szempontjait felmérni. Személyes rokonszenv vagy ellenérzések alapján foglaltak pártot. Mivel pedig a puritánizmus képviselőit, Tolnai Jánost és Medgyesi Pált nem szerették, kényszernek éreztek mindent, ami tőlük jött. Rendkívül rosszul hatott rájuk az is, hogy az akkori fejedelemasszony, Lórántífy Zsuzsanna, elképesztően erőszakos módszerekkel dolgozott a puritánusok mellett. Jellemző a puritánizmus és a város rossz viszonyára, valamint Lórántífy Zsuzsanna szerepére az egész ügyben, hogy a Medgyesiék iránti ellenséges érzés 1652 őszén az úriszék elé juttatta az egész tanácsot. Összeesküvéssel vádolták őket, mert Tolnai és Medgyesi lelkészségét a városban nem voltak hajlandók elfogadni.

42 Végül nem kaptak büntetést, de radikális eszmék védelmére bizonyosan nem lehetett volna roszszabb eljárást választani. Mivel pedig a puritánus prédikátorok konzervatív gondolkodású társaikkal is szemben álltak, és ezt mindenki tudta, a gyülekezet tagjaiban az az érzés támadt, mintha lelkészek viszálya miatt citálták volna őket az úriszék elé. Az egyháziak és a hívek viszonya hosszú időre kibékíthetetlenül megromlott. Lórántífy Zsuzsanna pedig, úgy látszik, nem tudta helyesen felmérni a helyzetet. Még tovább mélyítette a válságot azzal, hogy a következő