Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Bitskey István: A római Collegium Germanicum Hungaricum magyar alumnusai a XVII. század közepén (1637-1685)

Bitskey István A RÓMAI COLLEGIUM GERMANICUM HUNGARICUM MAGYAR ALUMNUSAI A XVII. SZÁZAD KÖZEPÉN (1637—1685) Azok előtt, akik ismerik a római német—magyar kollégium matrikuláit tartalmazó, 1917-es Veress Endre-kiadványt, nem kell bizonyítani: a XVII. (és XVIII.) századi magyar értelmiségképzés egyik legfontosabb műhelye volt e római tanintézet.

1 Ez adta ugyanis már a XVII. században a magyar katolikus klérus vezető rétegének java részét (érsekeket, püspököket), a középső rétegek (kanonokok, prépostok) jelentős hányadát, sőt a magyarországi pálos rendtagok teológiai stúdiumainak is ez volt első számú színhelye. A magyar szakirodalomban mégsincs jelen e tanintézet kellő súllyal, sőt gyakran okozott már zavart és félreértést e kollégium nevének különböző formákban történő emlegetése is. Szinnyei gyakran San-Apollinare-kollégiumnak, mások Collegium Hungaricumnak vagy Collegium Germanicumnak nevezik. Le kell szögeznünk : mind a három forma helytelen ; az intézet neve egyedül a Collegium Germanicum Hungaricum formában helyes, ezt a kortársak mindig így használják, s ma is kőbe vésve így olvasható a római Piazza Barberini közelében levő Via San Nicola da Tolentinó-ban álló monumentális épület homlokzatán. Épp ezért helytelen Bellér Béla kritikai észrevétele Gergely Jenő pápaságtörténeti monográfiájával kapcsolatosan, ahol a hibalajstromban szerepel ez a névalak, mondván, hogy a Germanico-Hungaricum lenne a helyes.

2 Erről szó sincs, még ha a régebbi szakirodalomban előfordul is olykor. Fokozza az intézmény neve körüli zavart időnként a német szakirodalom is, amely olyannyira csak a német egyháztörténet szempontjait tartja szem előtt, hogy még egy új monográfia címlapjáról is elmarad a Hungaricum jelző s így Peter Schmidt — egyébként kitűnő — könyvének címe: Das Collegium Germanicum in Rom und die Germaniker.

2 Mintha Magyarországnak ehhez az intézményhez semmi köze nem lenne! Pedig tudjuk, 1580-ban az önálló német és az önálló magyar kollégium összevonásáról volt szó, nem pedig a magyarnak a németbe történő beolvasztásáról,

4 s ennek már csak az is ékes bizonyítéka, hogy az intézmény négy és fél évszázados története alatt az összes növendékek létszámának közel egyötöde Magyarországról került oda. Épp ez a sajátos együttélés, együttképzés teheti a jelenséget egyedülállóan tanulságossá, az európai