Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

JEGYZETEK 1. Silvano Cavazza: Tranquillo Andronico e la guerra contro i Turchi, 1569—1571. Rivista di Studi Ungheresi (Roma) 1986, 21—40. 1. 2. Lukinich Imre: Tranquillus Andronicus életéhez. Levéltári Közlemények (Budapest) 1923, 179—186. 1.; Florio Banfi : Tranquilli Andronici Dalmatáé Traguriensis de rebus in Hungária... epistola, Archivio Storico per la Dalmazia (Roma), 1934, 421—437; Maria Cytowska: Andronicus Tranquillus dalmata — a Laski család és Zápolya János udvarának familiárisa, in: Tanulmányok a lengyel— magyar irodalmi kapcsolatok köréből, szerk. Csapláros István és Hopp Lajos, Budapest, 1969, 130—143. 1; Ritoókné Szalay Ágnes: Andronicus Tranquillus Dalmata und die Vita Aulica. Ziva Antika (Skoplje) 1975, 202—209. 1. 3. Lukinich I. i. m. 188. 1., ill. a padovai Ateneo-ról F. Banfi i. m. 424. 1. 4. A római jelenlétről legrészletesebben M. Cytowska írt, i. m. 131. sk., de az az állítása, hogy Andreis Lengyelországba is elkísérte volna Laski prímást, téves feltételezésnek tűnik. 5. Ez évekről R. Szalay Ágnes írt a legrészletesebben, i. m. 203 skk. 1. F. Banfi (Ferrari—Cupilli nyomán) egy magyar útjáról vél ekkor tudni — de ez nem bizonyítható. A két oratio : Oratio Tranquilli Parthenii Andronici Dalmatáé contra Thurcas habita, Augustae Vindelicorum 1518, ill. Tranquilli Parthenii Dalmatáé ad Deum contra Thurcas oratio carmine heroico, (Ingolstadt, 1519) mindkettőt kiadta E. Böcking: Ulrich von Hutten Opera, Lipsiae 1859—1861, V. köt. 205—228. 1. 6. Lukinich I.i.m. 181. 1. és R. Szalay Agnes i. m. 205. 1. Az említett mű: Dialógus Sylla (Strassburg) 1527. 7. E megbízatásról legutóbb Barta Gábor : A Sztambulba vezető út, Budapest, Magvető 1983, 158. 1. Az útvonalat az valószínűsíti, hogy ekkor Magyarországról csak errefelé lehetett már Nyugat felé utazni. Ld. még a 39. jegyzetet. 8. E menekülést maga Andreis írta le emlékirataiban : Tranquilli Andronici Dalmatáé... epistola, (közli H. Kretschmayr, Történelmi Tár (Budapest) 1903. 198. sk. 1. F. Banfi i. m. 439—468) a vonatkozó rész: 444. sk. 1.) Magukról az utat kísérő eseményekről: Barta G.i.m. 186. 1. 9. A kapott megbízásról maga Andreis ír, i. m. Epistola, 448. 1. 10. Grittiről legutóbb—-egymástól sajnos függetlenül — két dolgozat is készült: Szakály Ferenc, Vesztőhely az út porában, Budapest (Helikon) 1986; ill. G. Finlay : Al servizio del Sultano : Venezia, i Turchi e il mondo christiano, in : Renovatio Urbis. Venezia nell'etá di Andrea Gritti, szerk. M. Tafuri, Roma (Officina Edizioni) 1984, 78—118. 1. Andreis ekkori szerepléséről szól egész, a 8. jegyzetben említett Epistolája. Andreist latin tudása miatt kedvelték: Lukinich 1. i. m. 182. 1. 11. Meneküléséről maga Andreis számol be, i. m. Epistola, 464. és 468. 1., ld. még F. Banfi i. m. 430. skk. 12. Bécsi fogságáról Verancsics Antal egy Andreishez írt leveléből értesülünk, Verancsics Antal összes munkái 6. (Monumenta Hungáriáé Historica IX, szerk. Szalay László Pest, 1860) 16. 1. (1538. V. 26. Torda). Hogy Kézsmárkon is fogoly volt, azt maga Andreis írja: Verancsics összes művei, i. m. 32. 1., 1538. X. hó vége (?), Nagyfalu: „Scias me adhuc esse captivum". Az újabb dialógust is Verancsics említi Andreisnek 1538 X. 9-én Kolozsvárról küldött levelében, i. m. 31. 1. 13. A királyi engedélyről, amit 1539. VII. 27-én kért Laski, Lukinich I. emlékezik meg, i. m. 183. 1. Moldvába szóló, 1539 IX. 9-én kelt megbízóleveléről u. ő ír, i. m. 183/2. jegyz. Verancsics találkozik velük Krakkóban : Verancsics Összes, 6 (MHHS IX) 62. 1., = Verancsics levele testvéréhez, Mihályhoz: 1540 II. 3, Gyulafehérvár. Tárgyalásaik Moldvában: Leon Simanschi, Petru Rareç, Bucuresti (Editura Academiei R. S. Románia) 1978, 1-72. 1.