Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

dőben lezárja mozgalmas életét. Ezúttal szerencséje van: a nevezetes levél miatt még haló poraiban is vizsgálatot rendel el ellene a római Szentszék.

36 E hatalmas vargabetűkkel tűzdelt életpálya mozgatórugóit R. Szalay Ágnes fogalmazta meg a legvilágosabban. Mérhetetlen érvényesülési vágy élt Andreisben, s ennek célja a fényes udvari élet, melyet ifjúkorában, Laski prímás udvarában ismert meg, s melyet elfeledni soha többé nem tudott. Másik, inkább csak pótlólagos célja a humanista tudósi pálya.

37 E másodikban egyáltalában nem volt szerencséje: emlékezzünk 1516— 1527 közötti hiábavaló egyetemi próbálkozásaira. Az 1555-ös lipcsei tanítás — ha egyáltalában megtörtént — sem tarthatott tovább néhány hónapnál. írásai az egy Sulla-dialógus kivételével alig keltettek visszhangot. Diplomataként is sokkal több látványos kudarcot szenved el, mint amennyi jelentéktelen részeredményt föl tud mutatni. Követi pályafutásának záróakkordja egyenesen lealacsonyító: már említett 1542-es sztambuli tárgyalásai közben egy kísérőjét a törökök letartóztatják és halálra kínozzák, őt magát pedig Rusztán pasa nagyvezír a következő szavakkal küldi haza: „Látod, hogy becsüli a szultán a te királyodat? Úgy fogadtak itt téged, és úgy bántak veled, mint egy kutyával. És most úgy kell elmenned, hogy nem is láttad a szultánt". Sikeres éveinek több véletlen szerencsés összejátszása volt a forrása. Nem tudjuk pontosan, hogyan került I. János király szeme elé : a körülmények arra utalnak hogy Hieronym Laski hozhatta magával Párizsból. (Laski 1527 júniusában tárgyalt — a magyar király követeként — I. Ferenccel), és Anglia és Dánia érintésével érkezett Krakkóba 1527. szeptemberének elején. Eredményeiről előbb a lengyel udvart kívánta tájékoztatni, ezért az általa hozott hírekkel a francia követ, Antonio Rincon lovag indult Magyarországra s ő vitte magával, titkáraként Andreist. I. János a vele való tárgyalást követően bízta meg dalmatánkat a franciaországi követi úttal, 1527. szeptember 23-án, Kassán.

39 Az azonban bizonyos, hogy az adott pillanatban a Habsburg Ferdinánd zsoldoshadai elől visszavonuló magyar udvart a méltóságviselők és hivatalnokok sorra hagyták cserben.

40 Az uralkodónak tehát minden használható „káderre" szüksége volt — ezért a valószínűleg a Laskiak ajánlását is hozó, művelt, világlátott dalmata jelentkezése kapóra jött számára. A Gritti-gyilkosság hét évvel később véget vetett az udvari életnek — az új gazdát kereső Andreisnek pedig jó öt esztendőt kell várnia, mire I. Ferdinánd hajlandó — közvetve — szolgálatába fogadni: Hieronym Laski közbenjárásáról ez esetben közvetlen bizonyítékunk van. Azonban e második udvari alkalmazás sem tart tovább néhány év-