Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

nél — ismétlés pedig nincs, hiába él még humanistánk egy teljes negyed századot. Mi lehet a sorozatos kudarcok oka? Vegyük sorba Andreis életének néhány fontos fordulópontját. Az anyag részben a már ismert forrásokból, részben az általam látott Nádasdy-levelezésből való. 1515-ös lengyel kegy vesztésének okát nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy már előzőleg kidobták „kicsiny szobájából".

41 1517-ben azért nem alkalmazzák az ingolstadti egyetemen, mert ebéd közben becsmérlő kijelentéseket tesz a skolasztikára, holott az egyetemen a skolasztikus Johann Eck professzor az úr.

42 1519-ben elmaradt találkozásuk miatt a nagy Erasmust támadja egy dühös versben, mire az kigúnyolja: „Ezt az ifjú, ártatlan tudóst szemtelen és barbár balkáninak vagy szlávnak írták le nekem, egy munkakerülő naplopónak. Alig hiszed, mennyire irtózom az emberek e fajtájától" írja egy barátjának. A gyilkos nevetés a leuveni főiskolán is hallatszott, hát persze, hogy ott sem alkalmazták. Petrus Mosellanus még ez év szeptemberében tömören „semmirekellőnek" titulálja egy levelében.

43 1534-ben, Gritti halála után János király éreztette vele haragját, megfosztotta vagyonától és több tisztségétől. A legfontosabbat, az egri prépostságot azonban meghagyta neki, sőt újabb diplomáciai megbízatások elvállalására is fölkérte. Andreis azonban visszautasít minden ajánlatot és távozik Szapolyai országrészéből.

44 Már évek óta Késmárkon morzsolgatja tisztes fogsága napjait, mikor János király titkára, a szintén dalmáciai (Sebenicóba való) Verancsics arra kéri, ajánlja be őt Ferdinánd lelkes hívénél, Hieronym Laskinál. (A közeledést az 1538. februári váradi békekötés tette lehetővé.) Humanistánk ritka otromba ötsoros elutasítással válaszol, s csak Verancsicsnak arra a figyelmeztetésére enyhül meg, hogy bizony annak nagybátyja, Statileo püspök nélkül a címzett már aligha lenne az élők sorában. E levélváltásból egyébként az is kiderül, hogy Andreis előzőleg Statileót magát is vérig sértette udvariatlanságával.

45 Hogy 1542 után pontosan miért lett kegyvesztett, megint csak nem tudjuk, de ahhoz a sztambuli megszégyenítés is nyilván hozzájárult. Egyszerűen képtelen bizalmat ébreszteni maga iránt. Verancsics valamikor 1532 végén Krakkóban találkozott vele „úgy találtam, az egész udvar gyanakszik rá, ami miatt annyira bujkál, hogy még én is gyanakodni kezdtem rá, mivelhogy henye is, és Ferdinánd titkárának hirdeti magát".

46 Azt azonban megint csak tudjuk, hogy 1558 áprilisában tanáros nagyképűséggel oktatja ki a magyarokat általában, s a címzett Nádasdyt különösen, mert véletlenül szemtanúja volt a végvárrá átépített topuszkói apátság birtoklásáért folyó huzavonának. A győri püspökkel (Újlaky Ferenc) a pápóci prépostság miatt különbözött össze: ezt 1542-ben adta neki I. Ferdinánd, de míg ő a szultánnál járt