Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

útra kel, éspedig a lengyelországi Tarnów várába, ahová I. Jánost a diadalmas Habsburg-seregek még 1528 tavaszán átkergették. Andreis alig pár hetet pihenhetett a száműzött király udvarában : még 1528 őszén I. János titkáraként és követeként visszaindul Sztambulba. Célhoz érve részt vesz az 1529-es török hadjáratot előkészítő diplomáciai csatározásokban, majd Gritti kíséretének tagjaként maga is Magyarországra indul. Ez az az 1529-es hadjárat, melynek során I. Szulejmán előbb elfoglalta Budát, majd hiába ostromolta Bécset. A visszavonuló török sereg a magyar székvárost végül átengedte a „szövetséges" János királynak — a hatalomba visszasegített uralkodó pedig szívesen fogadta a nála újra jelentkező Andreist. Mi több, az eddiginél is kényesebb feladatot bízott rá : a szultán által Magyarországon hagyott Gritti udvarába küldi vissza, hogy titkos jelentéseket kaphasson a nagyvezíri bizalmas szándékairól.

9 Andreis át is lép az olasz—török bankár szolgálatába, visszautazik vele még Sztambulba is (1529 vége), de közben a különös ember leveszi lábáról : János király hiába inti megbízottját kötelességére, a várt titkos értesítések nem érkeznek meg. A dalmát humanista az 1530 karácsonyán Magyarország kormányzójává megválasztott Gritti közvetlen bizalmasai közé emelkedik, s ezért szinte évente utazik a Török Birodalom és Magyarország között, hiszen Gritti többet van Sztambulban, mint János király udvarában. A minden budai „látogatáskor" (1530—1531, 1532) növekvő feszültség az utolsó, harmadik alkalommal (1534-ben) véres tragédiába torkollott. A kormányzó hívei megölték a népszerű Czibak Imre váradi püspököt, mire föl az erdélyiek lemészárolták Grittit és kísérete nagyrészét (Medgyes, 1534. szeptember 29).

10 Andreis életét földije, Statilec-Statilic János erdélyi püspök váltja meg 500 aranyon — a megrettent humanista egy ideig Keserű János kastélyában húzza meg magát, az erdélyi Radnóton (s közben megírja emlékiratát Gritti életéről),

11 majd alkalmazást remélve Ferdinánd udvarába megy. Ezt azonban nem kap, ellenben a király elfogatja, majd később külön kegy képpen átengedi korábbi protektorának, a közben szintén a Habsburgokhoz pártolt Hieronym Laskinak. A nagyúr 1538 nyaráig Késmárkon őrizteti dalmatánkat, aki megint írással próbálja megvigasztalni magát (ekkor írt újabb dialógusáról csak tudunk, maga a szöveg elveszett).

12 1539 nyarán I. Ferdinánd végre megenyhült, s engedélyezte, hogy a sztambuli követi útra készülő Hieronym Laski titkárává fogadhassa hányatott sorsú hősünket. Az újdonsült hivatalnokot még ez év végén Moldvába küldték, hogy — Laski társaságában — fölvegye a kapcsolatot az új vajdával, §tefan Lacustával. A két diplomata útja Krakkón keresztül vezetett, ahol belebotlottak Verancsics Antalba. Laski maga október végén valóban tárgyalt István vajdával — de hogy onnan mindketten visszatértek-e Bécsbe, az nem világos. Verancsics úgy érte-