Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

sült, Drinápolyban látták őket, s a moldvai udvarban is úgy tudták, hogy Laski a szultánhoz készül.

13 Ez a félig-meddig titokzatos út 1541 elejére mindenképpen véget ért, mert március 23-án I. Ferdinánd már azzal bízza meg Andreist, menjen Sztambulba, és készítse elő Laski hivatalos követi útját. A dalmata indulására meglehetősen későn, csak augusztus 24-én került sor, maga a követ pedig csak a tél elején követte „szálláscsinálóját". Laskinak az I. János és a Habsburgok között a török tudta nélkül, sőt az ellenében kötött 1538. évi váradi békét kellett beárulnia a Szulejmánnak. A baljós csillagzat alatt kitervelt misszió balul ütött ki: a feldühödött szultán Laskit elfogatta. A rossz hírrel Andreisnek kellett Bécsbe sietnie. Ferdinánd azonban nem neheztelt meg rá, sőt most már saját titkárává fogadta humanistánkat, és március végén követi megbízatással Krakkóba küldte.

14 Ennek az útnak a körülményeiről nem sokat tudunk. De ez évben a Budát ostromló Habsburg-csapatokat a török tönkreverte, majd csellel elvette a magyar székvárost János király özvegyétől. E kettős tragédia nyomán a bécsi udvar Itáliába küldte Andreist, aki Luccában a pápával és V. Károly császárral tárgyalt, nyilván a szükséges segítségről. Visszatérve két törökellenes Oratiót is kiad, egyet V. Károlynak, a másikat a „német nemzetnek" címezve, és közben újabb, Sztambulba szóló utazásra kap megbízást.

15 Ezt követően — már 1541—42 telén — Csehországba kíséri el királyát, majd 1542 júliusában Bécsből most már valóban Sztambulba kell indulnia, hogy ezúttal I. Ferdinánd részére kérje a szultántól Magyarország átengedését, tetemes mennyiségű adó fejében. (Ezúttal patrónusa helyett utazik : Laskit végül ugyan hazaengedték, de rabságában szerzett betegségébe még 1542 elején belehalt.) Míg Andreis a török hatalmasokkal tárgyalt, a Habsburgok hatalmas sereggel próbálták visszafoglalni Budát. A pompás had azonban csúfos kudarcot vallott, I. Szulejmán pedig szinte kikergetteti székvárosából ellensége követét.

16 Ez a sztambuli balsiker mintha véget vetne humanistánk diplomáciai pályafutásának. S. Cavazza 1543-ban ugyan Londonban, VIII. Henriknél tudja, de értesülése forrását nem jelöli meg, én pedig nem találtam nyomát.

17 1544-ben ismeretlen okból Itáliában tartózkodik, onnan Lengyelországba megy, barátait meglátogatni. 1545-ben Krakkóban kinyomtatott „Admonitio ad Polonos" c. műve amolyan politikai végrendelet, melyben a magyar állam tragédiájának példájával figyelmezteti a lengyeleket (és Európát) a török elleni összefogás szükségességére. Ugyanitt — mellesleg — a filozófia szükségességéről is kiad egy dialógust, sőt vallásos témájú versek és Mária-himnuszok írására is adja a fejét — legjobb tudomásom szerint 1515 óta először.

18 Az életpálya következő, immár utolsó szakasza a visszavonult magán-