Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség

62. 1492-ben iratkozott be a krakkói egyetemre Stephanus Vszwagi de Kerepyecz. Album i. m. II. 16. 63. Az egyházias műveltségre ld. pl. Mályusz i.m. 376—-377. — A történészi érdeklődésre ld. pl. it. ő, A Thuróczy-krónika és forrásai, Bp. 1967, 89—100. 64. Bónis, Jogtudó értelmiség i. m. 304. — Csápodi Csaba—Tóth András—Vértesy Miklós, Magyar könyvtártörténet, Bp. 1987, 81. (Azonban Söptei nem volt királyi titkár.) 65. Ld. fenn, 36. j. — Inárcsi pályájára ld. Kubinyi, A középbirtokos nemesség i. m. 22. 0.78J. 66. Dl. 47 396. (1520.) 67. Dl. 72 087. 68. Fügedi, Kolduló barátok i. m. 453—455. 69. Elég lenne Iványi Béla, A körmendi levéltár missilis levelei (I. rész, középkor, 1454—1526.), Körmend 1943, füzetét átnézni. A hírekre ld. csupán az 1524 év elejéről Pozsonyból írt leveleket : Várdai Ferenc erdélyi püspöknek január 28-án ketten írtak levelet Pozsonyból : Drágfi János temesi ispán (Dl. 82 630.) és egy személy, aki levelét — fontos tartalma miatt — el pusztítatni kérte (Dl. 82 631.), amit a püspök szerencsére nem tett meg, de az aláírást ollóval kivágta. (Talán a püspök familiárisa, Korotnai János írhatta?) A harmadik levelet Várdai Gerendi Miklós királyi titkártól kapta, aki február 11-én keltezte. (Dl. 82 634.) Néhány szó Drágfiról, aki egyformán folyékonyan írt magyarul és latinul, és akiről a legtöbb magyarnyelvű írás maradt fenn Mohács előtt. Istványi Géza, A magyarnyelvű írásbeliség kialakulása, Bp. 1934, 19, 106—108. Ez a nagyúr, aki tárnokmester és országbíró is volt, még császári közjegyzői jogosítványt is szerzett, és oklevelet állított ki. Tank Sándor, A középkori közjegyzőség Erdélyben, in: Művelődéstörténeti Tanulmányok i. m. 1980, 57. Kézjegye u.o. 49. o. 1. sz. Drágfi nem járt egyetemre, de valahol nyilván igen jó képzést kapott. Bizonyára nem értelmiségiként óhajtott megélni, az ő és a Kállai és Derencsényi fiú neveltetése (először házitanítóval!) azt mutatja, hogy a taníttatás immár kezdett a főúri és tekintélyes nemesi nevelés szerves részévé válni. így azután nem véletlen, hogy Drágfi utóda a temesi ispánságban, Ráskai Gáspár immár magyar széphistóriát írt. 70. Ide számíthatjuk Bácsi Ferencnek a hatvani országgyűlésen egybegyűlt nemesekhez írt hosszú latin pamfletjét, amit nem véletlenül bemásoltak az Istvánffy-formuláskönyvbe (Egerben, 39v—41 v). Másolatban maradt fenn ránk a „Conuentus nobilium circa festum Johannis Baptiste 1525." című 133. számozott pontra osztott királypárti, báróellenes, de a hivatalban levő Werbőczy nádort is élesen támadó szöveg, melynek szerzője magát a szövegben Császár Mihálynak nevezi. (LEO 32.) Feltevésem szerint az álnév mögött Batthyány Orbán királyi titkár rejtőzött. Kubinyi András, A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt, in: Mohács Tanulmányok, szerk. Ruzsás Lajos és Szakály Ferenc, Bp. 1986, 92. o. 190. j. — Ugyancsak a hatvani országgyűléssel áll kapcsolatban — immár magyar versként — Geszti László éneke. Gerézdi, A magyar világi líra, i. m. 93—118. 71. Ide tartozik a Bessenyei József által közölt 1530-körüli „János király árultatása", (Magyar Nyelv 80 (1984) 116—123.), valamint a Véghelyi Dezső közléséből ismert „Rövid krónika a mohácsi vész utáni évek eseményeiről", (Győri történelmi és régészeti füzetek 2 (1863) 166. skk.), amely a Bornemissza János halála után a pozsonyi várat Ferdinánd számára átjátszók ellen íródott, stb. 72. Vö. pl. egy soproni iparos végrendeletét: Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, II/l. k. Sopron 1930, 260—261. (1499.) — Egy péknek német nyelvű evangéliuma és imakönyve volt: uo. 399—402. — Egy patrícius asszonynál viszont 15 kisebb-nagyobb könyvet találunk. (1503, uo. II/5. k. Sopron 1938, 138—140.) 73. Vö. pl. a Sziget mezővárosból származó György deák kancelláriai jegyző nemesítését. (1519, Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno MDXIV, edd.