Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség
— hacsak nincs rá adat, hogy tényleges ügyvédi tevékenységet folytatnak — nem sorolhatók az értelmiséghez. A többi ügyvédnek már jogi és oklevélolvasási tudással kellett rendelkeznie. A második csoport kizárólag rokonai, szomszédai, ura, vagy familiárisa ügyeiben jár el, azaz olyan ember, akit képesnek tartanak arra, hogy valamely pert egy bíróság eló'tt sikeresen befejezhessen. A harmadik csoport ettől csak abban különbözik, hogy az ide sorolható személyt az ország egymástól távol eso részéből is felkérik prókátornak, azaz immár hivatásos ügyvéd. Számuk a Jagelló-korban igazolhatóan meghaladta már a százat, noha nem végeztem rájuk nézve kimerítő kutatást, csak kutatási melléktermékként előkerült adatokat regisztráltam. Az is megállapítható volt, hogy a Jagellókorban több ügyvéd működött, mint korábban. 28 Ami a feltűnő, hogy a valóban ügyvédkedő személyek közül a litteratusok aránya az egyharmadot sem éri el. Igaz, litteratus jelzőt általában vagy puszta személynév, vagy személynév és származásjelölő név mellett tettek csak ki, és ez azt jelenti, hogy a más típusú vezetéknevet viselő ügyvédek közt a valóságban lehettek deákok is 29 , de az ilyenek a ritkább vezetéknevek, így az arány nem növekszik meg túlzottan. Az sem biztos, hogy valamennyi litteratusnak nevezett egyén tényleg az volt, hiszen nem lehet véletlen, hogy bizonyos személyeket mindig annak neveznek, másokat pedig csak egyszer vagy kétszer. 30 Elképzelhető, hogy egy ügyvédvallásnál valakiről feltételezték ugyan, hogy deák, de nem volt az. Mivel a legtöbbet és a leghatalmasabb urak által is foglalkoztatott ügyvédek közt is többségben vannak a litteratusi címet nem viselő személyek 31 , kénytelen vagyok azt állítani, hogy a deákságon kívül is kereshetők a gyakorlati jogászrend tagjai, a világi értelmiség határa pedig nem záródott le az egyetemre jártak, és a litteratusi címet viselőknél. 32 Ebből egyébként az is következik, hogy ma sem tudjuk pontosan a deák, latinul litteratus szó jelentését. Annyi minden esetre vitathatatlan tény, hogy a latinul tudók rétege szélesebb volt a litteratusokénál. Bonyolítja a helyzetet, hogy jobbágyként, polgárként egészen alacsony funkcióban, nem értelmiségi feladatkört viselve, épp úgy találunk litteratusokat 33 , mint száz évvel később deákokat. 34 Ebből ugyan értelmiségi túlterjedésre is lehetne következtetni, de ez talán túl messzire vezetne. Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy még mindig a magasabb egyházi rendeket fel nem vett clericusokat tartották litteratusnak 35 , akik megnősülhettek, világi foglalkozást űzhettek. Ezt is részletesebben kellene azonban bizonyítani. Minden esetre találunk litteratus kezétől származó hibás latinságú és nem litteratus által írt hibátlan latinságú szövegeket egyaránt. 36 Nem feltétlenül biztos tehát, hogy az értelmiséget a deáknak nevezett személyek körében kell keresni, legalább is nem csak náluk. Különben ott, ahol sok nemest sorolnak fel (tanúként,
