Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség

eskütársként), általában 1 és 5 % közt van a litteratusok aránya a középkor végén.

37 A deákproblémára történt szükséges kitérő után visszatérve az ügyvédséghez egy másik feltűnő jelenségre kell utalnunk: a Jagelló-kori ügyvédek 9%-nál tudjuk kimutatni, hogy országgyűlési követként, vagy alispánként résztvett a politikai életben. (Ez a két réteg ebben a korban már kezd egybeolvadni.) Az alispánoknak azonban kb. csak egy harmadát ismerjük, megyei követlista pedig csak öt maradt fenn, így az arány a valóságban sokkal magasabb lehetett.

38 Bár a tehetősebb nemesek legfeljebb csak barátaik vagy rokonaik ügyeiben jártak el ügyvédként, úgy látszik, hogy magasabbra kell értékelnünk a Jagelló-kori nemesi politikai vezetőréteg képzettségét. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a fogott bírák intézményének Jagelló-kori, Bónis által regisztrált, korábbinál nagyobb arányú kiterjedése. Nagyrészt a nemesség politikai vezetői ítélkeztek itt, és szinte kivétel nélkül kimutatható köztük ügyvédkedő nemes, no meg a kúria hivatásos értelmiségének képviselői.

39 Mielőtt a nemesi értelmiség kérdését tovább taglalnám közbevetően megjegyzem, hogy a hivatásos ügyvédség nem volt a nemesség számára fenntartva, különösen szép számmal találhatók köztük fővárosi polgárok.

40 A nemesi vezetőréteg tanultságát legjobban a Jagelló-korban a királyi tanácsba választott nemesi ülnökökön lehet lemérni. Bónis György úgy látta, hogy ,,a kúriai ülnökök testülete nem tartozott sem a kancellária humanistáinak, sem a gyakorlatban iskolázott jogászoknak sorába."

41 A Bónis által ismert ülnököknél több assessor pályáját elemezve (54-re van adatunk)

42 a kép nem egészen azonos. Bírák és kúriai jegyzők (köztük személynök és ítélőmester is) voltak ülnökségük előtt vagy után 11-en,

43 pénzügyigazgatási tisztviselők öten,

44 és olyan ügyvéd, aki nem volt állásban a kúriában, négyen.

45 Azaz az ülnökök 37%-át mégis a gyakorlati jogászrendhez kell sorolnunk az eddig ismert adatok alapján is. Ami azonban ennél is többet mond, hogy az ülnökök közül 21 személynél lehet kimutatni, hogy alispáni tisztet is betöltöttek, közülük heten, azaz egy harmad dolgozott a kúriában, ill. ügyvédkedett.

46 Korszakunkban az alispánok egyre nagyobb részének voltak gyakorlati jogi ismeretei, így az ismert ülnökök között a hivatalnokok, ügyvédek és alispánok együttes száma 34, azaz 63 %, majdnem kétharmad volt. A közéjük nem sorolható 20 ülnök közül 9 személy lecsúszott arisztokrata családok fia, többnyire egy volt báró gyermeke volt, akinek volt annyi vagyona, hogy nem szorult rá kúriai szolgálatra, vagy ügyvédségre, familiárisnak elszegődni pedig, hogy alispán legyen, nem volt kedve.

47 Nem voltak feltétlenül tudatlanok. Dombai Pált pl. a Hármaskönyvet felülvizsgáló bizottságba is beválasztották

48

, Forgách Félixtől pedig hibátlan latinságú saját kezű latin levél maradt fenn.

49 A jelentéktelenebb