Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Bitskey István: A római Collegium Germanicum Hungaricum magyar alumnusai a XVII. század közepén (1637-1685)

kolták a csoportos érkezést, így biztonságosabb és olcsóbb is lehetett az út. Kérdés viszont, hogy miért nem alakulhatott ki ennek megfeleló'en még szabályosabb, azaz pontosan 4 évenkénti váltás. Úgy hisszük, azért, mert a létszámot több körülmény is befolyásolta. Vizsgált időszakunkban a 123 növendék közül ketten tanulmányaik közben meghaltak: Tulok Ádám 1649-ben „szúró oldalfájás" következtében („obiit ex punctum"), Juraj Migic pedig „szárazbetegségben" („phtisicus") hunyt el 1657-ben. További 5 növendéket különböző fegyelmi vétségek miatt kizártak a kollégiumból: egy a próbaidő után kötelező esküt tagadta meg, mások engedetlenség miatt jutottak erre a sorsra. Ketten még az eskü letétele előtt a domonkos rendbe távoztak, így összesen 114 végzett növendékkel kell számolnunk időszakunkban. A végzettek valamennyien felszentelt papként utaztak vissza Magyarországra, sorsukról a Sacra Congregatio De Propaganda Fide pápai jóváhagyással megerősített dekrétumában 1625. nov. 25-én a korábbinál is szigorúbb szabályokat hozott. Eszerint a Szentszék külön engedélye nélkül senki nem tartózkodhatott stúdiumának befejezése után Rómában, sem pedig szerzetesrendbe nem léphetett be, hanem hazájába visszatérve kellett egyházát szolgálnia. Ha valaki nem így cselekedett volna, tartozott megfizetni visszamenőleg tanulmányi költségeit. A növendékek provenienciáját illetően időszakunkban nagyjából öt csoportot különíthetünk el, ezek az alábbiak: 1. Á legtöbb alumnus az esztergomi érsek ajánlásával érkezett Rómába. Az anyakönyvekben Lippay György nevét 24, a Szelepcsényi Györgyét 34 esetben olvassuk ajánlóként, a Lósy Imréét csak azért nem, mert éppen az ő idejében (1637—1642) az anyakönyvi bejegyzések igen rövidek, hiányosak, az ajánló neve ekkoriban nincs feltüntetve. A bejegyzett adatok terjedelme és pontossága egyébként a mindenkori írnoktól függött, ezért nem egységes, így statisztikánk is legfeljebb megközelítő pontosságú lehet. 2. Az ajánlók második csoportját a többi magyarországi főpapok jelentették, így a kalocsai érsek, valamint az egri, győri, nyitrai, váci, váradi, csanádi és a pécsi püspök egyaránt irányított alumnusokat Rómába. De az összes főpap összes patronáltjainak száma együttesen sem érte el az esztergomi érsek által javasoltakét. 3. Külön említhető a Zágrábi Káptalan, amely az összes horvát növendék ajánlójaként szerepel, s meglehetős rendszerességgel, általában 2-3 évenként egy főt küldött a kollégiumba. A zágrábi egyházmegyés alumnusok neve mellett többnyire ott áll a croata megjelölés, amely minden bizonynyal az anyanyelvre utal. De ebből az egyházmegyéből magyar anyanyelvűek is kikerültek, mint pl. Náray György, akinek neve mellett az ungarus jelző olvasható. 4. A vizsgált periódusban a 114-ből 9 személy bejegyzésében olvasható,