Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Bitskey István: A római Collegium Germanicum Hungaricum magyar alumnusai a XVII. század közepén (1637-1685)

hogy a bécsi Pázmáneumból irányították át ide a bölcselet befejezése vagy 1-2 évi teológiai stúdium után. Erre csak kiváló képességű diák esetében került sor. Mint láttuk, Pázmány Péter külön utasítására ilyen szempontból élénk figyelemmel kísérték a bécsi tanulók előmenetelét. Az így átirányítottak közül szinte valamennyien magasra emelkedtek később az egyházi hierarchiában : egy kalocsai érsek (Gubasóczy János), három egri püspök (Szegedi Ferenc Lénárt, Bársony György, Telekessy István), egy nyitrai (Jaklin Balázs) és egy váci püspök (Balogh Miklós) került ki soraikból. Nagy többségük az irodalom terén is tevékeny volt, részint mecénásként (Szegedi Ferenc Lénárt költségén jelent meg pl. a Can tus Catholici 1674-es kiadása 550 katolikus egyházi énekkel), részint önálló művek vagy fordítások készítése révén (pl. Bársony György, Jaklin Balázs). Akadt közöttük harcias ellenreformátor is (Bársony György), de akadt II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához csatlakozó, „kuruc püspök" is (Telekessy István). Mindezt figyelembe véve kimondható, hogy a bécsi Pázmáneumból Rómába irányított növendékek különösen jól megálltak helyüket későbbi egyházi pályafutásuk során, ők alkották a Rómában tanuló magyarországi alumnusok elit rétegét. 5. Végül külön csoportként tarthatjuk számon a pálos rend részéről a Collegium Germanicum Hungaricumba irányított fiatal rendtagokat. Időszakunkban 11 fő végezte itt tanulmányait, ami az összlétszám tíz százalékának felel meg. E tanintézetből kerültek ki a rend magyarországi vezetői a későbbiek folyamán.

9 Ebből az öt csoportból tevődik össze tehát a XVII. század során a kollégium magyarországi hallgatóinak utánpótlása. A Jézustársaságba vizsgált időszakunkban egyetlen diák sem kérte felvételét, ezt tiltották is a kollégiumi szabályok, hiszen az intézmény kifejezetten a világi klérus kiképzésére szolgált. Kivételesnek tekinthető Lónyay András esete, aki végzése után öt évvel mégis jezsuitává lett.

10 A Collegium Germanicum Hungaricum történetét szinte állandóan végigkísérő kérdések egyike : mennyiben nyilvánítható az intézmény nemesi jellegűnek, valóban a nemesség köréből került-e ki hallgatóinak többsége vagy pedig nemes és nem nemes származású ifjak képzését egyaránt szolgálta az intézmény? Mind a német, mind a magyar egyháztörténetírás hajlamos volt a túlzott egyszerűsítésre s az árnyalt vizsgálatok helyett olykor kategorikus kijelentések láttak napvilágot ebben a vonatkozásban. Peter Schmidt grafikonjai és statisztikai táblázatai nyomán ma már világosan látható a kollégium hallgatóságának szociális származása, legalábbis annyira, amennyire a gyakran hiányos matrikulák ezt engedik. Ilyen irányú vizsgálatok számára csak a XVII. század közepétől mondhatók teljesen kielégítőeknek a bejegyzések, de azért a korábbi hiányok nem olyan méretűek, hogy az összkép kialakítását reménytelenné tennék. Schmidt a