Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

nek a' mennyei fényeknek? melyik a' Bujdosó Csillagok között leg nagyobb ? Abba se törte fejét: hogy löhessön az ökör-nyájbú! elsőben fonalat, az-után selyem-vászont készíteni ? Inkább a'hasznosabbakról gondolkodott. A' fákat visgálván ; észre vette azt : hogy melyek leg-hamarébb nőnek, azok leg'hamarébb el vesznek. Ezt ő az Országoknak állapottyokra alkalmaztatta. Jól mög jegyezte, mikor leveleznek a' fák ? mikor bimbóznak? mikor virágzanak? mikor hoznak gyümölcsöt? Arra-is ki-terjeszíette eszét: hogy lőhetne a* sívánt haszon vöhetővé tönni? el-is találta két módgyát : I-szer: vagy sárga agyaggal azt mög-hordani. II-szor: vagy beléjek, Nyár-szil-Tölgy-nyír fűz fákat építeni. Tudta a' kutya tejet ki-irtani, és a' tarackos földet termékennyé tönni. Jól ki-vötte az állatoknak tulaj donságjaikat. Főképpen a' Lovakat, és azon ebeket visgálgatta, melyek a' vadászatra alkalmatosok. A' sebes Agarakat, a'szagódó Vislákat, a' csaholó Koppókat, a' Nyúlánk Borzokat kiváltképpen szerette. El - nem-mönt előtte egy félénk Nyúl, egy ordító Farkas, egy ravasz Róka, melyet (ha a' nyilat reá-eresztétte) el-nem-ejtett vólna. A'