Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

Á' mi több, azon fák között, melyeket (maga kezeivel) a' síványba ültetett ; mögtalálta annak sűrűjében a' sárga-kender-vagy fekete Rigókat; a' sárgás Szalonkákat-is. §. m. Két történetek. AZ ELSŐ. Midőn egyszer a' Dunának martyán (Soroksárnak altal-ellenében) sétált; hírtelen szemeibe akadott egy szolga, kinek ruhájára nézvén; a' gondolattal vala felőlle: hogy vagy a' Fejedelemnének , vagy a' Fejedelmi Kis-aszszonnak Inassa. A' többi Inasok hol erre, hol amarra futkosván ; ide-tova jártak visgáló szemeikkel. Úgy teccött : mint-ha el-veszött drága jószágot keresnének ; és (mivel reá nem akadhatnának) félelmökben szinte mög-bódúlnárak. Csereihez közelebb jővén; hozzá így szóllott az INAS : Isten jó nap' Uracs ! CSEREI : Fogadgy' Isten Legéncs. INAS: Nem láttál-é erre egy Ebet? CSEREI : Vislának lönni kölletött. INAS : Annak igen-is. A' Fejedelm'-kisaszszonnak leg-kedvesebb ebe. Hogy Budánál ide eveztek Sepelbe ; alig ugrott-ki a'martra, tüstént el-szaladott, és erre láccatott tartani. CSEREI: Az eb kicsin. INAS : Igazán mondod. CSÄ«