Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

39 TELEKES: Mög-halva, és a'koporsóban fekve. MALIBA: ÉS te azt néköm (minek előtte el-készítettél) hideg vérrel el-mondani merted. ' TELEKES : Miért nem? MALIBA : Nem féltél-e' attúl : hogy vagy a' guta mög-üt; vagy egyszeribe le-rogyom? TELEKES: Ezek közül egygyik se illik erős szívedhez, Tudtam, ki előtt mondom a' történetet. MALIBA: Oh de hogy tudod ! TELEKES: Éj-fél tájban a'kólika felől panaszolkodott. Szóllította Malibát. Én ugrottam hozzája. Nyakon karolt engömet : mert talán a' gondolattal vala : hogy Hitessévei. beszéli. Végtére : csak ezeket mondotta : Isten hozzád kedves Malibám. Ezt el-végezvén, oda lött. MALIBA: Jaj oda lött tehát! én pedig itt' élők ! Én-nékem őtet mög-kölletik látnom : mert: hogy ő oda lött, azt magammal el-nem-hitethetöm. Ha pedig oda lött ; mellette kölletik ki-sírnom magamat, és vele egygyütt mög-hainom. Még most könyveim nem hullanak : mert azok csak az apró gyötrelmeknek szüleménnyeik. Itt'-itt* belől a harc. Emelkedik mellyem föl-felé. Itt'-itt' vannak az iszonyatos kénok.