Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

34 enyhíteni fogná , le-is-verné őtet haszonta- ] lan föl-tételeirül. Hogy ezen jó szívüségét mennél-előbb I ki - nyilatkoztathassa az Özvegy - aszszonnak (mivel őtet többé szemeire nem vette, azt ; gondolhatta felőlle : hogy a' Sír-halomnál búsúlna), egy-hét után ismétt el-méne oda szolgálójával, és (észre vévén az Özvegyet) mi- « ben foglalatoskodnék ? mire möhetött előbbi ,, bú-bánattyaival? ki fürkészni akarta. Magát egy odvas-fa mellé vévén; mér- • ges tekintettel látta, mire jutott az Öszvegy. . Ásót-kapát forgatván és változtatván kezei- vei ; egy iszonatos nagy ároknak ki-ürítésséhez fogott, és már ekkor bele eresztette azt a' 'e patakot, mely Urának sírja mellett folydogált. .1 Erre fel-lobbanván ; tüzesen le-hordotta ß a z Öszvegy et: hogy (mind Urárúl, mind fogae-i dásárúl mög-feletközvén, avvagy talán foga- -. dássát mög-bánván) Urának sír-halma mel- -. lől a' Patakot el-távoztatni akarta, tudni-il-lik: hogy esküvéssétúl föl-szabadíttassék, és a mennél előbb férjhez mehessen. Égtek még ezek a' lángok mög-piroso--< dott orcáján; midőn Csereihez viszszá-tért; és annak a' gyalázatos Özvegy-aszszonnatoí embertelen csinnyát elő-beszéliette. 1