Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

§. III. P r ó b a-k 6, Éppen akkor (midőn amazokat hevesen beszéltette bé-toppanahozzájokTe/e/te.s-, Csereinek régi keddves baráttya, és Budán (a* Fejedelmi udvarban) nagy hivatalú Asztalnok. Ez azt az egész történetet velősen mögértvén, és ez-után Malibának az Ozvegy-ellen-való átkozodássait, hüségtelensége ellen pattogatássait szem-fülével hallván és-látván ; el-hitette magával: hogy Csereinek boldogsága az egek' Tornáccaig föl-emelte magát; nem-is félhetne immár azoktúl a' szerencsétlenségektűi, melyek őtet ez-előtt iszonyúképpen sanyargathatták. Azt gondolta Telekes : hogy Csereinek házátúl el-se-möhet immár. Víg napokat töltöttének egy mással. Hova-tovább múlattanak egygyütt ; Malibának maga viseletét annál inkább kedvelniök löhetött. Ha maga dolgát végezte ; menten Urához ment , és őtet éles lelemennyeivel föl-ébresztette. így cseleködött ő minden Isten-adta nap, melyértis Telekestül nagyon tisztéltetett. Egy hét múlva eszébe jutott Malibának.* hogy (még leány-korában) mög-ígérte egy leány paj-társának a' látogatást : ha a' mennyegzőben szerencsés találna lönni. Erre ezt az időt leg-alkalmatosabbnak találta l-szer: C % azért