Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

Hogy a' Berek mellé érköztek ; Csereit t" főidőn el-terülve, orcáját vérrel el-futva, és nem lehelve látták. Jaj (úgy jajgata Lépd} oda van ! Lögyek oda én-is. Ezzel le-rogyott, és Csereinek oldala mellé le-esett. Erre a'zuhanásra fól-ébredőtt Cserei\ Borzadozva látta a' Leánt, midőn leg-nagyobb ájúlássában fötrengött. Jobban mög-ijedott, midőn fől-gyámolítván fejét, annak orcáját véresnek lenni tapasztalta. Az ütközetben vötte-é a' sebet? vagy le-rogyttában kapta a 'karcolást? ki-nem-tanúlhatta. Addig sürgött köruiöt« te, és forgott: még föl-ébresztötte kegyessét, és mind az övét, mind magának orcáját mögmosván , kegyesen tekintettek egy-másra. §. XI. Cserei Marosén. Lépa semmi baját nem látván Csereinek; ki-mondhatatlan-képpen örvendözött. Buzgóan kérte Sepelieket: hogy (Sólomnak embörtelenségét jól tudván) ne engedgyék azt , hogy ismétt el-fogattassanak ; hanem Maros• ra késérjék-el őket. Hogy a' Kastélyba értek ; Bal-szemét nagyon fájlalta Cserei: melyre Lcpa eliszonyodott. Föl-emelvén szeme' pilláját ; látta belől : hogy az egész fehér hártya lángoló vőrösségbe borúit, kívül pedig (bal-szemének tövén) egy nyílnak nyomát szemlélte, melynek