Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

2 A -== nek veszedelmes követközésseit-is látni lácea­tott. Erre ő ismétt el-lankadott, de semmit se szóllott. Hogy Csereit el-ne ijeszsze; előtte a'seb­nek csekélségét vitatta. Az-után hamar-föl­gyógyúlásának okául azt-is elő-hozta: hogy, a' házi orvosságokon kivül, semmivel se köl­lene élnie. Ugyan-azért: javallotta néki: hogy a' Kastélyban maradgyon. Híre nélkül, a' le­vegőre se mennyen. Elő-hívatta a' Marosi aszszonyokat, é& közülök ki-válogatta azokat, kik a' házi esz­közökhöz jól tudtak. Meg-parancsolta nékik: hogy a' szem-fájósnak ollyan gondgyát visel­lye'k, mint magának kőllene, ha szem-fájós lön­ne.Leg-okossabban enyhítenék pedig a' bimbó­nak tüzét : ne-hogy a' pillát örökre el-takarják. Ezt nagy szorgalommal el-végezvén Lé­pa ; által-tétette magát a' Dunán, és Vise­grádra ment édös Báttyához Elemírköz. For* róan el-beszéllötte Sólomnak tetteit, úton-ál­ló kegyetlenségét, és a' ragadománt. Ezekben nem sokat múlatván ; Csereinek szerencsétlenségét hoszszassan el-beszéllöt­te. Szeme hogy dundorodik ki-felé. Ennek okai Sólomnak cinkossai lönnének, kik ellene nyi­laikkal dolgoztak. Kérte osztán Elemírt: hogy az orvosért alkalmatosságot kűldgyön Budá­ra: ne-hogy Csereinek szeme a' halasztással job­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom