Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK ben, mit tegyen; hol ide, hol amoda futott az Ofztályban; és mindenbe , még a' Fő-papbais, bele-ütközott. De a' Fejedelemné, az Orvosnak áltnl-elle-nébeu, Etelkának bal-oldala mellé letérdelvén Öfzve-tette kezeit, es ezeket mondotta: Ah ! — édes Orvofoiu ! — M eg-ne-v ál toztasd. ezen örvendetes orczádat ! -— Adgy ezzelis reményt (bár hafzo.ntalan léfzen-is) elkeferedétt lelkünknek., — Szólly csak egygyet : van é mit reménlenem ? — Mert, ha valaha a' terméfzet okoffan gondolkodott, ákkór miitathat-ta-ki efzefségét: midőn a' jó-hírt-jelentő Orvosnak fzájában ' á' nyelvet teremtette." — Segícts bennünket, édes Ifteuem! add-vifzfza édes Etelkámat! El-ne-hadd a' te-benned bízókat —Mondlíi egy fzóval, édes Orvofom : meg-hatok-é édes Etelkámmal ? — avagy inkább — Oh ! mk»is mondgyak ? — nieg-élek ? — Mind-Ezekre >&z Orvos feinmit fe felelhetett Elobbeni el-mofolodtát álmélkodásra, és az Iíten'gond-vifelésének .irnádására fordítván, felnézett ?Z Égnek raennyegzetére, és fznn tejen foháfzkodotr.. Addig a' Fejedelemné Etelkának nyakába borülvá.n; Őtet, nagy sírásai között öfzve-csókolgatta, ezt mondván : Leg-alább te fzánd-meg édes Ángyodat, lelkem Etelkám., — Meg-hasad a' fziyem, ha könnyebbylésedet meg-nem-érthetem.