Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE. IV. SZAÎtASZSZA. 435 te;n. — Add-ki csak egy fzó val : miként érzed magadat ? Felele Etelka : Édes Hanzárom ! édes Ángyom ! Nékem úgy cettfzik : hogy, ha az Orvos léi; kétségbe kelletik esni a' fzegéuy betegnek. Mind-az'-álcnl úgy tartom hogy kiífebbednek fajdalmaiin, mivel immár lehetetlen, hogy nagyobhuilyanak. De azt - is lehetetlenségnek ienni gondolent, hogy az irgalmas Ilten megakarj on-foíztani azon Etelémtől, ki engem' i!ly tok vefzedelmek között ekkoráig meg-tarthatotr. Az-után: az Orvoshoz fordóivá 11 a' Szűz: Ki vele (úgy mond) édes Orvofom! van c a' reménségnek csak egy fzikrája ? hogy valaha Etelémé legyek? — Tudgyák az Egek: hogy, nem annyira magamért kévánom életemet ; mint» hogy Etelém magát el-ne-vefzefzfze. — R.smélihecem-e , csak egy kurta időre, életemnek meg-maradását ? Etelkának ezen fzavaira le-jövéu Egekből az Orvos ; a'-liol eddig hál'-adó gondolataival mulatozott: újra meg-tapogatta Etelkának erét; és, hogy, minek - előtte ki-húzza oldalából a* kardot, a' Szüzet cL-ne ijetzteué , erős esküvefsel , mindennek hallattára , azt mondotta ; hogy minden ereibeu a' vérnek, iarattya nem egyebet jelentene: hanem-csupán a' ineg-ijedéít, cs ettől következett halálának hafzontalan félelmét. Neki úgy tettfzene: hogy a' kard épE e 4 pen