Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

i

L KÖNYVE. Í

V. SZAKASZSZA

» 433 inkább érzem könnyebbüiésemec. — El-is hígygyétek : hogy, noha, ezen történetben, én vagyok a' legTzereiK. édeiifibb : tu ;g sem adnám erős, és bátor fzívemet valamennyitek' fzíveitekérc. — Csada dpl.ognak-is tarthattyátok e' fzokatlan történetet: hogy Tikceket, kik vígafztaláfomra jöttetek , magam vígafztallak. Pénig; ha : jól megTgondoluátok : Beteg vígafzcallya az O'rv.öít ; egy Kis-.ifzízony a' Férj-fiakat; tégeÍ'J . > . :'*•"!'. '•> 11 /-.ri i • 1 y . - • det-is, ép Etele, a sebes Etelka. — Hogy-hogy nem l'zégyeniitek magatokat ? —- Éh ugyan nem csudálhatom; mert immár félig a' fel-fordúlct világban élek. ' • •} • "•> ii. ! ' " ' ' ' . f ; • j f i t Etelkáaaü eine'uy&rs^ tréfáló, és igen kellemetes ízavait hallván az Orvos, közelebb lépetthozzája. — Leg-is leg elsőben : fel-emeltette Etelét. 'És , mivel nagy bádgyadságát látta "; a' Kis-afzfzoh'ynpk ágyára tétette. — Az-ut'áa : Etelka mellé le-térd el vén , 'ëles fzemekkel lzeme közé nézett. — Meglapogatta mind ere* l'zökéét; mind,, fzive körűi, a' vér' járactyát ; és — íme — el-mosolyodott. Kegyelmes Men! —' Az Orvosnak ezen örvendetes el - mosoiyodáfa után, ha láthattad vólna emezeknek fzíveket ; el-ifzonyodtál volna! — Fel- ütötték mind-nyájan le-csüggő fejeket. — Etele, a' Szíiznek ágyából fél-ugorván, íde-tova tántorgott. Valamit fzóllani akart ; de nem lehetett. — Zoltán, liem tudván örömében»