Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK oyira le-hajólt, fém-mint le-hűllot,t. Tatár-módra fójtogatcák a' keserves nyögések. Végtére, lélekzetre kapván, így sopánkodott: Jaj siralmas Történet! — Jaj fzerencsétlen óra, mellyben e' világra lettem! Mi gyönyörűségein immár; ha Etelkáin, ha Hanzárom nélkül töltögetem bús.napjaimat? — Oh én mind el'ztelen, mind kegyetlen teremtés! ki mind a' titoknak ki nyilatkoztatását illy hofzfzú időre halafztotcam, mind penig édes Etelkámat, egygyeden egy húgomat, meg-emífztettein. — Én ökelek-meg, Édesein ! — En vertem oldaladba e' kardot, nem Etele. Felele Etelka.' Ne gyanakodgy Etelémre, édes Zoltánom ! Ő engein' egy újjal soha nem bánthatott. Zalánfi vert köröfztül. Ezek vóltanak végső fzavai : ha Övé nem lehetek; Eteléje Jé legyek. Meg-is-adta immár mind í'zavállak , mind gyilkofságátiak árát. Meg-Ölte Etele , és az udvár' közepére hurezolta. Semmi más baja Etelémnek, hanem, hogy Etelkájától meg-fofztatott. —Édes Bátyám! édes Ángyom Te nékem! Etelémet ajánlom helyettem gondviseléstekbe. Oltalmazzátok kétségbe esett siralmas állapottyát. Ki-ne-hagygyátok erőfzakossan üzettetm lelkét azon emberemnek, a'-ki bennem mind-eddig meg-tartotta az enyimet. Ha «5 nem élne, inagam-is, már régen oda-leetera vólna. Mennél közelebb esek hozzája; anná in