Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK Ezek tehát, a' véletlen dolognak hirtelenségétől fziute ei-nyoinactacván, Gyuláuak bátorába nyakra-főre fzaladctannk. Le-nem irtatni azon erzékenségaket, mellyekkel a' ízi vek gyötörtettenek; midőn, az oíztályba bé-menvén , Etelét Etelkára borulva, Etelkát egy karddal ákal-döfye látták. Olly cerhsk-is lett gyötrelmeiknek : hogy könyv-húllatásra nem ofzolhattanak. Mert tudgyák azok, a'-kik próbálták : hogy csak ez apró gyötrelmek izoktanak sírásokra fakadni, de a' darabos keservek csak éppen nyögni, irtózni, és ifzonyódni. Refzketett.a' Fejedebtnné, midőn a' véres padlatnak undokságát látta. Báunílva áilottauak mindnyájan. Egygyet s.e fzóllottanak. b,. üknek iízonyodáfokat látván Etelka; minden bátra-maradct ereit öfeve-fzedíe, és ezeket mondotta: Ládák tehát még egyfzer, édes Bátyám.' —Látlak tehát teged'-is édes Ángyom! — Vaiha fzerencséífebb időkben érkeztetek vólna Etelkátokhoz. — De így is Örvendek: hogy jelen vattok. — lile nem a' bizonyságom : hogy fzem-látomáíl enyhülnek jfzonyú fájdalmaim, csupán csak azért: hogy benneteket még egyfzer meg-láthatálak. — Add ide, édes Teil vérem, atyafiságos kezeidet! — Lapú!ly-le hozzám, édes Ángyom: hogy végsőképpen meg öjellyelek. —- Ah, édes Zoltánom! édes Hau