Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE IV. SZAKASZSZA. 411 nem hagyódott ezen eroízak, e' kegyeden vi áskodás! — Ah! Etele! ha meg-engedem-is : hogy Zalánfit meg-nem-fzáuhattad (mert másként, nagy lelkű lévén, ennek-is meg-engedhettél vólna) mért nem könyörültél egy Afzfzonyi Szeméjjen, ki az iilyetén vagdalkozáfokra mindenkoron írtózott ? Felele Etele : Tudgyák az egek, hogy e' ßralmas esettnek oka nem vagyok. •—- Ö kerefte leg-elól a

1 fzerentsétienséget , fel - is-találhatta. Ö illette Fejedelmi Személlyemet böcsetelen fzavaival. Ö rántotta ki kardgvát a' Karjeliek' Urokra. — De ez még mind fttnmi. Hanem: ó fzeretett TÉGEDET, jól tudván : hogy TE nem más egyebet; hanem egyedül ETELÉDET lzeretheted. — Mi oftoba gondolat az : hogy Ő olly Kis-af í -ony után folytaffa nyálát, a'-ki immár másnak ízeretetebe el-válbatatlanűl kötelődzhetett ? - - Vagy csak ezért fem méltó azon elzteleii, hogy ezen efzes világban éllyen. Etelének ezen fzavaira egygyet fohajtott Zalánfi. — Meg-hállottá Etelka. — Meg is-Öri\!t fzíveífen —Az-után: mint utólsó veí'zedelembe forgott Urát meg-í'zánván > le-hajólt melléje, és néki ezeket mondotta: Élfz meg tehát, édes Zalánfim ? — Fel-élemendem én-is. — Hil'zem az Iftent: hogy ki gyógyíthatlak e' keferves febedből, mellyet én érettem lzeuvedei. — Meg-győzom fzíves kétéfem-