Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

( 29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK réfemmel Etéíet: hogy többeket rajtad ne ejtfelh —Avagy el-takarlak teftémmel ; hogy ártalmadra éppen ne leheffen. — Én léfzek igazán fzetető fzíveditek oltalmazó paiffu — Bé-nem-* férkezhet immár kegyetlen kardgya a' te fzivedbe ha csak elofzör aZ enyimen köröfztjil nem hajtya, Ö penig e' dolgot nem cselekedhe* ti, —-* Inkább fzenvedheti ő Etelkát ; fem mint hogy annak Gyilkoffa leheffen, A' Kis - afzfzonynak e' fzíves befzédgyé't hallván Etele; nem hogy megneheztelt vólna reája : sötí inkább : képzeltt Urához való haj* laudóságát magafztalván ; nem tudott elegendőképpen csudálkozni ritka erkölcsein. Ki hihette vólna : hogy csak ennyi erőt-is vehetne rajta az atyai parancsolat : hogy Etelét abban-hagy* ni, és Zaláníihoz hajlani láttfzattatna. Csueiálhattya a' moílani Magyar világ akkori Kis-Afz* fzonyának mind engedelinefségét Attyához; mind igaz hajlandóságát Urához* Csudálkozott akkor mind ezeken Maga is Etele, midőn végtére így fzollott Etelkához: Vallyon meddig ölelgeted még, e' világból ki-múltt, avagy nem fokára ki-múlandó jó ba-» rútodat nagy lelkű, és ritka erkölcsű Drága Kis-afzfzony ? — Lágyén úgy : hogy egy kis időre neki-fzíntak a' Meny-beliek; de Uraddá nem tehette Gyula, mert foha fajáccya nem vala, Nem-is annak rend de fzeréiu ment végbe egy Fe-