Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

4io ETELKA' TÖRTÉNETÉINEK nyáját rútul meg-hasítaná ; és végtére ;-az Ofztály' padlattyára fzerencséffen le-terítené. Éppen ekkor érkezett a'Dajka, midőn Za lánfi le-rohant. Ei-felejtette ijedttében meg-nézni az el-ájúltc Kis-aízfzonyt. Etelével fe fzóllhatott egygyet-is, Hanem hírtelen (nagy jajjal bé-töltvén az Oíztályt) őfz hajait fzaggatta ; és fegítségért fzaladott. Etele, midőn Zalánfit lábáról Ie-ejtette ; hozzája ezeket mondotta; ímhol a' tekergő efti-ba« goj ! —- Ímhol azon Sehonnyából keriiltt, ki undok lelkedet a' poklok' fenekére kergeti, és, illy ördög' Hadnagygyának tárfaságától, meg* menti kedves Etelkáját •— Dögöliy-meg, lem* mire kellő —- Azzal vígafztalhatod magadat: kogy a' Karjeli Magyaroknak Fejedelme ïizte-ki redves téliedből ama' fuílös Bolgár lelkedet. Zalánfinak le-esttére; Rimának jajgatására î Etelének menny-dörgő fzavaira magához térvén Etelka: fel-emelte fejét az ágyból, —- El-hiilt — el-ifzonyodott, midőn egygyet a' földön fetrengeni látott. Mind ennek, mind amannak Személlyére nagy változó borzadozáfokkal tekingetvén, midőn Etelét ineg-ismérte, hozzája így fzóllott : Illenem! hogy érdemelhettem én azt meg Etelétől : hogy fzemem előtt rohannyou Zalán*, fira , és jelen-léttemben Férjemnek piros vérét ki-ontsa ! Mért iukább a' Magyarok' ellenségére nem