Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK léîhëték* Úgy tettfzett : mint-ha önnön maga a

5 Halál, lankadtt feltétjével, önnön maga orczáját íeftette vólna a' Kis afzfzonynak halavany ábrázattyára* Le-csügtenek fején a' fartök. Elolzlottanak a' búgok. Ide-tova löggott a' íe* je. Se föóllani nein mert, se meg-fzóllítani nem merték. Csak maga vólt a'- FŐ-pap, ki bátor ágot véve, és így fzóllicá-meg a' Szüzet: Mint vagy, édes Etelkám? Jó hírt mondok; meg-ne-fzomorodgy. íme! előtted áll Zalánfi, kinek tellyes öröme csak a' te Személyedben vagyon. Ö téged' valóságossan fzere

r, Hites-* társul el-is-akar venni. Ennek fzándékával megegygyez édes Atyádnak akarattya-is; penig olly esudálatossan: hogy, ki sürgeti inkább a' mái Sátorosságot > éppen nem tudhatni. — De mivel e' dolog a' te fzándékod' ki nyilatkoztatása nélkül meg r.em-eshetik ; azt akarom tolled megtudni : ha vallyon kedveiheted-é úgy ezen nagy érdemű Leventát; hogy, minden erŐf'zak nélkül , Hites-társaságába adhasd magadat ? feleli}', édes Etelkám. Penig minden fzínlés nelküú Az előtt fzóllafz, ki téged' nem csak ííten-igazában fzeret ; hanem minden vefzedelmeidbŐl ki is-«-' karmenteni. Felele Etelka: Én ugyan, édes Kádárom! (kicsiuségemtől fogva mind-eddig ) úgy éltem édes Atyám mellett, hogy néki mindenkor, fiúi kötelességem fzerént, mindenben engedelmes volta m *