Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

If. KÖNYVE. ÍII.SZAKASZSZA. 395 tain. Csak az-előtt ki-akarám törni a jároinfzeget ; és őtet nem Atyámnak, hanem Gyilkosomnak neveztem. Vajha véremmel törülhetném-le ezen gyalázatomat, ezen egy első, és talán utolsó irtóztató vétkemet. Mert nem jut eízembe: hogy valaha vagy akarattyának elleneállottam vólna: vagy kegyes intéseit meg-vetettem vólna. Úgy vártam Illenemtol az áldátl; a'-mint Atyámnak vagy fzeretetét meg-érdemlettem; vagy neheztelését eltávoztattam. A'-mi peuig drága Zalánfinak fzép fzeméllyét illeti; én Őtet mindenkoron nagyra boesültem. Sott : fzerencsémnek tartottam azon hajlandóságát, mellyel érdemetlen Személlyemhez viseltetett, főképpen akkor-. midőn, Budára menvén, Zegedi várába vezettettem. Ha tehát úgy el-tökélletteízándékát edes Atyáin: hogy, meg-vetvén esedezéseimet; eme' Leventának birtokába adgyon; (lítenem! légy velem ! Adgy erőt gyarlóságomnak) — En immár az egéíz világtól eh hagyathatván ; és, édes, meg-ineg édes Anyámnak hóltta után - - Annyának emlékezetére érvén Etelka; többet hamarjában nem fzóllhatott. Olly erődenek lettek lába' inai; hogy, ha Kádár hírtelen a' karfzékre nem ültette vólna; az Oíztály' padlattyára bizonyossan le-rogyott vólna. Úgy-is tettfzett : mint ha eleibe nyujtódzott vóina a' Halál' árnyéka. Vifzlza-tervén bele a' fujtogatódotc lélekzec : így folytatta keserves jajgatásait: Hol