Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I

f

. KÖNYVE. IV

. SZAKASZSZA. 391 eredttel, Nem lehetek egy karban érdemes Személyeddel. Birtokod alá sem adhatom semmi Uradalmamat. Nincs egyebem a jó híremi nevemnél, és csak utánnad vágyó igaz fzívemnél. Ezek, tudom; nem lehettek elegeudók arga; hogy magamhoz kapcsollyalak, és örökre yneg-tartsalak. Elly í'zerencséssebbeu Világosoddal, mint velerp. Felejtsd-el Etelkádat: - - néha kedves , és kellejnetes Tiédet Örökre. En tudom: hogy, még élek, soha einemfelejtelek. Ha eleve meg-vethettelek,vólna, kit valaha ellehetett vefzteuein; nem fájhatna úgyannyira l'zívem. De ez tollem soha ki-nem-teb hetetr. IVkg akkor-is: midőn Porrá válok, és veled a' Hoittak' Orfzágában (úgy-mint Nemficd) öfzlze-kerűlük ; veled egygyütt ezekről prvendetessen belzelgetek: hogy teged' minden' kor erőssen, és állhatatossan fzerettelek, rjiin* den örömeidben veled egygyütt ürültem; minden fzomorúságaidban veled egygyütt búsúltam; Budai fogságodban , ama' gyalázatos Csonka-toyonyban (a'-mint tollem ki-telhetett)örömefl: vígaíztatalak ; Id-TzabadÚlásodért térden állva eseReitern Fejedebnink-előtt ; mind eddig a' kellepietes Sátorosságfa tellyes fzívembql vágyódtam; minden tehetségem fzerént iparkodtam.—Édes Etelém! ezen igaz fzívemnek csak azon jutalmát várhattom : hogy, valaháuyfzor ezekföl hóltiom után-is meg-emlékezem ; mind-at> nyi-