Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK nyifzor meg emlékezni fogok : hogy mindeneket a' te kedvedért cselekedtem : penig ha tudnád, miiíő elevenséggel; minő tifzta fzivvel; minő ipárkodásammai. Oh én ei-hagyattatott árva! hová hajtsam fzegény fejemet! Nincs, a'ki vígafztallyon ! Nincs olly teremtés, a'-ki gyötrelmeimet valóságossan lássa, és liieg-fzánhassa, avagy meg-ovosóHinssa. Csak magam érezhetem a' ki-magyarázhacatlan kánokat. Ezeket jajgatván Etelka, a' mellyén függő ereklyére tekintett. Ennek látására úira fel-háborodott. Sűrűbben húllottanak apró könyvei. Fójtogatódott, midőn végtere ezeket mondottadÉdes Erekjém! mellyet Etelémtől örök emlékezetre vettem, 's - mellyet mind-eddig fzivem előtt viseltem ; te tudhatod azon fzívem'keserveit, és dobogásait, mellyeket Etelémnek fogsága, és fzeretete miatt fzenvedtem. Ugyan azért: el-ne-hagygy életemben. Légy velem koporsómban-is : hogy leg alább ottan Etelémnek képével nyúgodgyam, és ezzel-is vigafztallyam bé-esett hamvaimat. —- Hová lettél, édes Ételem? Bár csak még egyfzer, és éppen moftanában, látnálak. Talán nem lennék elhagyattatott egéfzfzen. Talán ineg-fzánnád néha kedves, és téged' fzívéhen hordozó, s-abból ki sem-is vetendő fzosnorú Etelkádat. Talán kiis-segitenci ezen ifzapos hmyáromból. — Ifte11 e m !