Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I

f

. KÖNYVE. IV. SZAKASZSZA. 387 çsétlenul beléd lépett, és el-vefztette édes Etelkáját. Ezeket nagy gyötrelmei kőzött elvégezvén Etelka; nagyobb méreggel hozzá fordult Világoshoz, és megrfzakadct befzédgyét így folytatta tovább; Nem te vetted reá Hubát: hogy, ha Etele téged' el-vefzend, minden jófzága reá maradgyon ? — Harapj ezen konczba ; Kutyavéru ; ha éles a' fogad! És, ha csak egy esöp igaz Magyar vér fojik ereidben ; mond fzemembe: h"gy hazudok. — Mérc nem fzóllafzfz Teftyéretlen Pille? — Mit ácsorogfz Szarka-féfzek ? — Mit pislogfz, mint Undvári nyúl a' nyárson ? — Mért nem böffenfz egygyet Záp tojás ? Felele Világos: Már ennek fele, se barátság , édes Etelkám ! Légyen úgy : hogy ezeket tettem. Ki ki maga'fazeka mellé fzít. Es, ki mennyit vág, annyi forgátsa vagyon. Ezzel magamnak hal'znájt;a.m ; de másnak nem ártottam ; leg-alahh ^ártani nein akartam. — SÖct (hogy bátran ki-mondgyam az igazat) mind ezekben a' te fzerencsédre tárgyaltam. — Mert: íme! Édes Etelkám

: midó'n, az Egy-háznak fel-fzentelése' előtt, Árpádnak Sátorában vendégeskedtünk ; igen éfzre-vettem Zalánfiuak hozzád való hajlandóságát. Tellyes fzívemből örvendettem érdemlett fzerencsédçn, Az-után peB b 4 ni g: